Századok – 1886

Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A magyar társadalom 1680. körül 10

20 ACSÁDY IGNÁC,Z. néha a városból is, mint pl. 1651-ben Znióváralján történt, bol a robot emelése folytán a város egész lakossága az utolsó emberig el akart vándorolni.1) De ez sem sokat segített rajtok, mert a földesurak erőszakosan visszahozatták az elköltözőket, mihelyt nem török földre bujdostak. Itt azonban még iszonyúbb volt helyzetük. Mert a fentebbi adók csak a hódoltságtól távolabb eső vidékekre vonatkoznak. A behódolt helységek állapota még iszonyúbb volt. Ott a török földesurak kapzsisága és zaklatásai éppen nem ismertek batárt. De a török-mentes megyékben is nagy volt a különbség a jogi és a tényleges terhek közt. A jobbágyságra levén fektetve a földesúr vagyonossága, mindenki, a ki békében vagy háborúban az úrnak akart kárt tenni, a jobbágy házát gyújtotta fel, a jobbágy vetését pusztította el. De az ilyen, éppen nem ritka eseteken kivűl az urasági tisztek is kegyetlenül zsarolták a szegénységet. A főbb tiszt pénzen adogatta el az ispáni vagy juhászgazda! állást, a vevő pedig a vételárt búsásan megvette a jobbágyokon, kik nyíltan panaszkodni sem mertek, ámbár az ispánok közt voltak »oly semmirekellők, rosszak, irgalomnélküliek, hogy némelyike disznópásztornak is rosz« lett volna. A falusi bírák szintén könyörtelenül bántak a néppel s Chernay Pál 1667-ben jelentést téve Zemplén megyének a falubíróságról, azt mondja, hogy »ez a legnagyobb csapás« a népre.3) Fokozta a bajokat az is, liogy az erős, munkaképes, értelmesebb jobbágyokat a földesúr rendesen udvari, vadászi vagy katonai szolgálatra használta s így a kemény robot s nagy pénzbeli vagy terménybeli szolgáinlányok terhe a gyöngébb és tudatlanabb néptömegre nehezedett. A szegény parasztok a bajok ellenében a gyöngék szokásos fegyverével, a furfanggal és hamissággal védekeztek. Hárman-négyen egy kenyérre álltak s egy családért dolgoztak, a meddig szemfüles tiszteik észre nem vették a csalást. Ha ilyesmi kiderült, sőt gyakran anélkül is, ütötték, verték a szerencsétleneket, visszahozták az az elbújdosókat s elszedték tőlük mindenüket. Önállósága a parasztnak semmiben sem volt. Ha elérkezett az idő, hogy házasodjék, az urasági tiszt parancsára nősülnie kellett, különben becsukták. Ha a férj meghalt, s özvegye más föll) Panaszlevelök Orsz. Lev. 3) A török földesurak határtalan kapzsiságáról számtalan adat maradt fenn. Hogy a jobbágy-adót mily roppant arányokban szokták felszöktetui, arról tanúskodnak a megyék által eszközölt vizsgálatok. Ezek eredményét kiadta Ráth Károly M. Tört. Tárban, a M. Akad. Értesítőben stb. a) Zempléni levéltár.