Századok – 1886

Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A magyar társadalom 1680. körül 10

Л MAGYAR TÁRSADALOM 1680 KÖR II Г,, 21 desúr jobbágyának neje lett, a tiszt visszatartotta első házasságbeli gyermekeit, kik azután csak úgy isten irgalmából nőttek föl, minden gondozás nélkül vagy — a mi még gyakoribb volt — elkallódtak, meghaltak. Az egyedüli ok, melyből a parasztra némi gondot viseltek, az volt, hogy olyan vagyonjogi tárgynak tekintették. mint a lovot, ökröt. Földesura csak úgy csore-berélt vele ; eladta örök áron, vagy zálogba tette, mint az oktalan állatot. Ily jogügyletre vonatkozó okmányok tömegesek levéltárainkban. E bánásmódot, ez óriási terheket az igavonó állat megadásával és fásultságával viselte, úgy a hogy éppen tudta. Munkájában nem igen volt köszönet ; házai, falvai — mint az egyházlátogatási jegyzőkönyvek s más egykoni följegyzések mondják — elhagyatott, nyomorúlt állapotban voltak. A felvidéken, főleg Liptó megyében Simplicissimus szerint a falvak még eléggé csinosak, de a török betörésekhez közeiebi) eső vidékeken hiányzott minden ösztön, sőt lehetőség is arra, hogy a nép jobban megművelje földjét s nagyobb gondot fordítson háza csinosságára, tisztaságára. Minden nap támadásnak volt kitéve, a közbiztonság teljesen megszűnt, s a parasztság takarékosságra és nagyobb erőfeszítésre hajlam és kedv nélkül, lásúlt közönyben, lomhán töltötte napjait. Dolgozott addig, a meddig ütötték-verték, vagy annyit, a miliői szűken megélhetett. Hossz termés idején gyakran küzdött az éhhalállal vagy tömegesen rablásra adta magát. Árva- és Liptó-megye lakóit hírhedt zsiványoknak mondják, kik a nyarat a hegyek közt töltötték s nagy csoportokban álltákéi útját a lengyel-magyar határszéli forgalomnak. A szabad közlekedést pénzen kellett tőlök megvásárolniok az útasoknak, kik rendesen nagyobb karavánokká gyűltek össze. A felvidéki Arva-, Liptó-, Szepes-megyék telve voltak utonállókkal. Másutt a szökevény jobbágyok a szabad hajdúkhoz, a kuruczokhoz csatlakoztak, s így az ő soraikból is jelentékenyen szaporodott a rendes megélhetésétől megfosztott nép-elem. Városainkról eddig csak, mint a közadózás fontos tényezőiről szólottunk. Pedig figyelmet érdemelnek más tekintetben is, mint a kulturélet, a vagyonosság, ipar és kereskedelem s a rend még ki nem irtott maradványának mentsvárai. Lakosságuk aránylag szintén jelentékeny, sőt sok városé nagyobb, mint ma. De mindemellett sem bírt a városi élet akár oly politikai, akár oly társa-Csak néhány ilyen esetet említünk. 1673. márczius 10-énJJélaváry 2300 frt tartozás fejében »egy rakás tótot« a Krajnán zálogba adott Ödönffy Györgynek. 1670. jun. 6-án Dessewft'y Ádám egy hrabóczi jobbágyot 90 írtért adott zálogba, de utóbb még 12 frt 60 krnyi bevásárlást tett reá. 1 669-ben Bavkóczv Sándor egy kalusai jobbágyát két klokoc/.óival cserélt be stb.