Századok – 1886

Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A magyar társadalom 1680. körül 10

Л MAGYAR TÁRSADALOM 1680 KÖRÜL. 19 A parasztságon nyugvó terhek ez időben rendkívül sokfélék. Az állam és a megye évi adót követelt tőlük, mely portánkint vettetett ki készpénzben és terményben. Okét sújtotta továbbá a törvényes közmunka a váraknál, útak, hidak építésénél, vizek szabályozásánál s mindenféle katonai szállításnál. Ok fizették a tizedet, negyedet s más egyházi adókat, valamint a párbért a papnak. A földesúri terhekhez képest mégis mindez csekélység volt. Az úrbéri kötelezettségeket a szokás szabályozta. Minden nagy uradalomban, sőt egy-egy uradalom egymáshoz közel eső helységeiben is más-más szokásjog dívott. A XVII. században nagyon gyakran összeírták a jobbágyság kötelezettségeit, részint hivatalból bizonyos perek alkalmával, részint az érdekelt felek tájékoztatása végett. Számtalan ilyen urbárium maradt fenn s igen sok már közzé is tétetett, úgy, hogy a szolgáltatások részletezése ezúttal mellőzhető. A terhek aránytalanúl nagyoknak mutatkoznak, habár — mint említettük — a szokás itt különböző volt s épp oly különbözők voltak a földesurak is, kiknek embersége, belátása sokszor könnyíté jobbágyaik sorsát. A telkes jobbágyok és molnárok évenkint pl. Bereg megyében 102, *) a zsellérek 51 napot dolgoztak a földesúrnak ingyen. Ezenkívül adtak évenkint meghatározott számú aprómarhát, a terményekből, méhrajból, sertésből tizedet, a juhból liuszadot, végül tojást, vajat, olajat, túrót, fát s a helyi viszonyok szerint a legkülönbözőbb dolgokat. Itt zöldséget, amott hársat, szurokdobozt, lámpába való fenyőfát, zsindelyt, nyestet, rókabőrt stb. kellett évenkint szolgáltatniok. Mindezek mellett fizettek a földesúrnak telekadót, és pedig rendesen két részletben, Sz.-Mihály- (néhol karácsony) és Sz.-György napján. E készpénz adó összege nagyon különbözött a föld minősége és a helyi körülmények szerint. Minden lakott telek vagy házhely után, honnan füst ment, fizették az adót, melyet a földesurak folyton emelni igyekeztek. A parasztságra pedig ez volt a legterhesebb, mert készpénzre tudott legkevésbbé szert tenni. Az egykorúak gyakran említik, hogy a készpénzadó az, »kit leginkább sajnálnak« a parasztok. De kénytelenek voltak emelésébe belenyugodni, orvoslást nem találtak sehol s még a király is, mint 1669-ben tette, hasztalan hívta föl a megyét, hogy védje meg a jobbágyokat földesuraik önkénye ellen.*) Az egyedüli mód, hogy segítsenek magukon, az volt, ha tömegesen elköltöztek a faluból s ') Lehoczky : Bereg m. x) Lipót király Zemplénhez. Megyei levéltár. 1671-ben ajobbágyok felhívattak, terjeszszék elő panaszaikat a királynak. De a felhívásnak nem volt semmi gyakorlati következménye. Pauler Gyula Wesselényi összeesküvés II. 375. 2*