Századok – 1886

Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A magyar társadalom 1680. körül 10

A MAGYAR TÁRSAPALOM 1680 К'НП'Л.. 11 ruhát viselnek. A nemes, polgár és paraszt, Kassától egész Erdélyig, fiatalságától kezdve katona.E jellemzés általánosságban híven visszatükrözi ama kor magyar társadalmát. De ha közelebbről akarunk vele megismerkedni, elemeire kell azt szétbontanunk, mert a XVII. században még nem létezett a mindent átölelő nagy nemzeti társadalom fogalma. Magyarország, mint politikailag úgy társadalmilag még a feudális szétszaggatottság korát élte. melyet a vallás-egyházi küzdelmek inkább fokoztak, mint enyhítettek. Az országnak akkor épp oly kevésbbé volt társadalmi mint, politikai középpontja. Ama korszak magyar hazafia nem azon érzelmekkel gondolt Pozsonyra, az ország akkori fővárosára, mint a mai Budapestre, vagy már az egykorú angol ember Londonra s a franczia Páris-Versaillesra. Mit is láthatott ott? A nemzeti nagyságból, a nemzeti dicsőségből vajmi keveset. E város adott ugyan székhelyet egy-két állami főhatóságnak, de különben meglehetősen kivül állt a nemzetélet keretén. Hiányzott belőle minden, a mi London és Páris fővonzerejét tette, a világvárosi jellem és a királyi udvar fénye. A magyar király udvartartása külföldön székelt s befolyása a társadalmi életre, a magyar szellemi és anyagi ügyekre egyáltalán nem nyilatkozott. A király csak az országgyűlés idején szokott magyar földre jönni. De országgyűlés 1680 körül már tizennyolcz év óta nem tartatott, s midőn Lipót király ily alkalommal utoljára Pozsonyban járt, a rideg spanyol etiquette, melynek merev szertartásaiból hiányzott a megnyerő franczia elegantia, elijesztette köréből a szabadabb érintkezéshez szokott magyar nemesi világot. Még nagyatyja idején patriarchalisabb volt a viszony az udvar és a magyarok közt. II. Ferdinand király nejével és két fiával — az idősebbik III. Ferdinand már meg volt koronázva -1634. december 18-án érkezett Sopronba az országgyűlésre. Akkor még az a szokás dívott, hogy a mint a király megérkezett, mindkét tábla összes tagjai, főurak és követek köréje csoportosultak s magyar módon kezet fogtak vele. Ez alkalommal azonban a palatínus megkérte az urakat, hogy a hideg téli időben a mezőn ne molestálják ő felségét a kézfogással, hanem csak a deputált personák szorítsanak vele kezet. Ha majd a király másnap fogadja az országgyűlést, szabad minden követnek kezet fogni vele. Az »asszony császárnéval «-val szintén kezet szoktak fogni, de ezúttal a nagy hideg miatt nem szállt ki kocsijából s így a kézszorítás elmaradt.2) E patriarchalis szokást I. Lipót idején már háttérbe szorították az udvar rideg szertartásai. De azért ez időbeli emlékeink folyton emlegetik az udvart О I. m. 74 — 76.1. 2) Zemplén megye levéltára. Szemere követ jelentésé.