Századok – 1886

Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A magyar társadalom 1680. körül 10

12 ACSÁDY IGNÁC,Z. és udvari életet, csakhogy nem a király vagy az erdélyi fejedelem, hanem a magyar főurak udvarát értik. Meg volt minden főúrnak a maga külön udvara s nagy udvartartása valamelyik családi várában vagy erődített kastélyában. Az aristocraták még mindig úgy éltek birtokaikon, mint a feudális világ oligarchái, igazi kis királyok, kiknek a törvény óriási jogkört, kiterjedt jószágaik roppant hatalmat, előkelő nevük varázsa kimagasló tekintélyt kölcsönzött. A XVII. század folyamán már nagyban dívott a grófi és bárói rang adományozása a nagybirtokos nemesség számára, s \ az új czímek viselői kezdenek társadalmilag és kasztképen elzárkózni a kis- és középbirtokos nemességtől, melynek köréből mind- | nyájan kikerültek. De azért udvarivá, mint Bécsben a cseb. Versaillesban a franczía. még nem változott az aristocratia. Függetlenül, szabadon élt jószágain s kemény nyakát nem hajtotta meg senkinek. Talán egyedül Pál ff y Károly gróf tesz ez alól ez I időben kivételt. Az egykorúak úgy jellemzik, mint nemzetiségéből kivetkőzött udvari mágnást, e tvpus első példányát hazánk- ; ban. Csakugyan ő az egyetlen magyar, a ki már az 1666-ki bécsi ünnepélyekben, mint közreműködő a carroussel-ben résztvett. A többi magyar meghívott főurak csupán a nézők közt szerepeltek. A zavaros idők, valamint a főurak politikai szereplésével és udvartartásuk fényével járó roppant szükségletek ez osztály vagyoni viszonyaira is észrevehető hatást gyakoroltak. ( )riási birtoka volt egy-egy főúrnak s tennészetben nagy jövedelme is. De a készpénzjövedelem nem ált többé arányban a fokozottabb fényűzésből folyó kiadásokkal. Divatba jött az adósságcsinálás vagy az egyeseknél roppant arányokban felhalmozódott családi kincsek, az arany-ezüst »marha« megérintése. Készpénz hiányában ezt kellett értékesíteni. Még a dúsgazdag, egy kis országnyi birtokkal bíró Báthory Zsófia, II. Rákóczy György özvegye sem bírt egy reá uézve fontos jószágot készpénzen megszerezni s a vételárt dús kincstára egy részével akarta törleszteni. Mások Bécsben zálogosították el ingó értéköket. Ismét mások vagy egész jószágokat, vagy azok egyes részeit zálogosították el, vagy zálog nélkül csináltak bécsi, lengyel s felvidéki kereskedőknél adósságot, melyet a legritkább esetben törlesztettek készpénzzel, hanem nagyobbára borral, búzával és más nyers terménynyel. A roppant földbirtok nem menté meg a főurakat az eladósodástól, mely némelyiknél, mint Wesselényi F. gróf nádornál, kinek pedig, mint maga említi, három milliónyi ingatlana volt, egész a tönkrejutásig fokozódott. De még a magyar CrÖsus, a vérpadon elhunyt Nádasdy Ferencz gróf is elég adósságot hagyott maga után. Két másik vértanútársa ellen a hitelezők még nagyobb követelésekkel léptek