Századok – 1886

Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A magyar társadalom 1680. körül 10

A MAGYAR TÁRSADALOM 1680 KÖRÜL. A Történelmi Társulat által a Bay Ilona díjjal jutalmazott pályamű önálló (utolsó) részlete. A XVII. század Magyarországa a nagy érdeklődés folytán, melyet a török háborúk keltettek, nem volt terra incognita a többi nemzetek előtt. A császári katonaság, mely ott harczolt, a szárazföld legkülönbözőbb országaiból ujonczozta magát s egész Európába elvitte hírét annak, a mit hazánkban tanúit és tapasztalt. De idegen utazók is elég számosan járták be kíilöuféle czélból az országot s becses munkákban tájékozták viszonyairól a külföldet. A sok közt kiváló figyelmet érdemel egy névtelen katona, Simplicissimus, ki nyitott szemmel, józan, ép észszel és a kalandor elfogulatlanságával barangolta be a XVII. század második felében az ország nagy részét s olyan munkát1) hagyott reánk, mely pompás leírásaival, egészséges humorával, sok mindenre kiterjedő figyelmével ma is élvezetes olvasmány. Simplicissimus következő általános jellemzést ad a. korabeli magyarokról: Ezek az emberek nem olyan dölyfösek, mint a többi nemzetek ; viseletüket sem változtatják, mint más népek ; szívesen ragaszkodnak ősrégi kivált- • ságaikhoz s ellenségei minden újításnak ; mindnyájan háborúra hajlandók, s nagyon is könnyen koczkáztatják életöket. Szokásaik udvariasak, de nem szeretik a túlságos bókolást. Kemény természetűek s inkább élnek durva, mint subtilis ételekkel ; a, ruházatban szeretik a fehér, vörös, zöld, laziu- és kék színt ; az asszonynépség nem rút s illedelmes, takaros ruhát visel. A férfinép szintén jól megtermett s szereti a nagy szakállt, de nem a hosszú hajat. A magyarok nem sokat útaznak, azért szokásaikat és erkölcseiket a legjobbaknak tartják; minden más népnek, de főleg a németeknek ellenségei s inkább fejőket vétetik, semhogy más nemzetek által reguláztassák magokat. Hatalmasul ülik meg a lovat s a vívásban mi sem gátolja őket, mert rövid, kényelmes r) Ung. oder Daeianischer Simpl. Uj kiadás, Lipcse 1854.