Századok – 1885
I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - IV. közl.
TÖRTÉNETI CONGRESSÜS. 97 (len cselekvésben, melyben élő erő közreműködik, épen a főtényező minden számításon kivűl marad, és bogy ezen látszólag mechanikai határozottság (Bestimmen) eredetileg mégis szabadon működő ösztönöknek (Impulsen) engedelmeskedik.« Ennélfogva az események ezen kölcsönös egymásrahatásán, lánczolatán kivűl, sőt első sorban, ezen »eredetileg szabadon működő impulsusok,« erők sajátos lényének megismerése után kell törekedni : mit Humboldt ezen erők physiologicii hatálya első lépcső fokának nevez. A tisztán emberi, lélektani rugókat is bátran sorozhatjuk ezen átvitt értelemben vett physiologiának élet- és erőmozgalmi rendje alá. Ki akarná e lélektani tünemények mérhetetlen, kiapadhatatlan horderejét tagadni az emberi történet alakulásában ? Ámde nincs szükség sem a Humboldt, sem egy Droysen óvó intelmére — pedig mindkettő által emeltetett — hogy- át legyünk hatva azon iránynak veszélyes egyoldalúságától, sőt kopárságától, mely kizárólag az egyéni lélektani potentiákra akarná építeni a történelem alkotványát. Csak bármelyik ponton belé kell nézni a történelembe, hogy annak, mit lélektani módszernek neveznek, auxiliarus természete kitűnjék. Egyik előkelő, sőt talán az első rangú tényező ; de nem teljes módszer, mely egymagában alkalmazva, tökéletes vagy csak kielégitő megoldásra is vezethetne. De az erők, események és intézmények, a törvények és okkapcsolatok nyomozása, még mindig nem a történelem. Legfelsőbb törekvése szerint, az elmúlt életnek visszatükröztetése, visszképe akarván lenni, az »élet lehelletét« kell rajta, ábrázolásán is éreznünk, és belső jellemének meg kell érzékülnie a külső alakításban. Ez az, mit a történelmi alkotás physionomikájának neveznénk, még akkor is, ba Guizot különös nyomatékkal nem szólott volna a történeti tények »külső és élő physionomiájáról.« Európai hirre tett szert az az analógiára alapított osztályozás, mely a történetiró feladataira nézve, az »Histoire de la Civilisation en France, depuis la Chute de l'Empire romain« (1829. évi cursus) tizénegyedik előadásában foglaltatik.*) Az úgynevezett tények, a külső látható események, a szerint a történelem testét képezik ; ezek a csontok, izmok, tagok, a múltnak anyagi elemei ; ezek ismerete és leírása képezi a történelmi anatómiát, boncztant. E tények összefüggése, következése, párosodása (ils s'engendrent) bizonyos erők hatása alatt, melyek ismét bizonyos törvények uralma alatt működnek ; egyszóval a Cours d'Histoire moderne, Bruxelles Hammaim et Ci e 1839. Megjegyzem, hogy mindig a kezemnél levő példány kiadását idézem, mely nem mindig a legújabb vagy közkézen forgó. SZÁZADOK. 1885. VIII. FÜZET. 7
