Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - IV. közl.

történeti congressus. 95 ját, kölcsönös függését, mert csak az általánosnak ismeretéből lehet sikeresen kiindulni a különös és részletesnek vizsgálatához, mely az alatt foglaltatik. Minden egyébtől eltekintve, de a szellemi conceptióknál mindenesetre Aristotelesnek van igaza, hogy a részeknél előbb való az egész. A mai kísérleti physika ilyetén aristotelikus, csaknem aprioristikus tudomány ; mert az okból magyarázza meg a tüneményt. A valóságban igy létesül a synthesis, a fogalom és valóság egysége, melyet Baco a Novum Organon szellemes, de csekély gyakorlati foganatú abstractióiban fejtegetett.]) Ily értelemben kell, hogy a történeti tények kutatását és felfogását eszmék vezéreljék. Mely nagy, de elemi igazságnak hangoztatása talán sehol sem actuálisabb, mint Magyarországon, történelmi tevékenységünk — szándékosan élek e semleges szóval — uralkodó jellegével szemben. Magától értetődik, hogy nem szabad ezen eszméket, mint valami praeconcepta ideakat, mint előre feltett szándéklatokat külsőleg beléhurczolni a történelem anyagába. A valódi történelmi érzékkel folytatott szemlélet által kell, hogy a szellemben kicsirázzanak ; az ábrázolás művészete, hogy az események teljéből mintegy önkéntelenül kidomborodni látszassanak. A bölcsészeti speculátiónak nagy veszélye a történetírás tekintetében épen abban rejlik, hogy az eseményeknek mintegy végczélját kitűzi s a végokoknak bajhászata megzavarja az élő történeti erők működését, szabad áttekintését : még akkor is, ha nem egy metaphysikai fogalomnak mint p. o. a Hegel » szellem-evolutiója,« hanem a természet, az élőember valójából merített tanelvek peripetiái nyomoztatnak, miként a Buckle-féle történelmi módszer egyenest czélûl kitűzte. Ily tendencia ellen egy gyönyörű ellenérvet hoz fel Humboldt, bárha csak alaki természetű, a magasabb értelembem vett történelmi compositió lényegéből merített. Azt mondja t. i., hogy ez a czélirányzatos, teleologikus történelem már azért sem képes megvalósítani a földi végzetek ("Weltschicksale) élő igazságát, mert az egyén tetőpontját mindenkor múlékony létének arasznyi ideje alatt kell hogy érje ; azon irány tehát az események végczélját nem az élőben keresheti, hanem némileg holt intézményekben s egy eszményi egésznek elvont fogalmában. Lásd erre nézve Steintlial eszmodús értekezését: Philologie, Geschichte und Psychologie in ihren gegenseitigen Beziehungen. Berlin, 1864.