Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - IV. közl.

94 TÖRTÉNETI CONFIRESSUS. sebben módszeri okoskodásnak alapvető tévedése épen abban rejlik, bogy észre nem veszi vagy ignorálja felismerésünk korlátját. A történelmi mnltat a maga teljességében fixirozhatni véli, mert már maga az az igény, lwgy a positiv törvények bizonyos sorozatára vagy schemájára le akarja szűrni e multat, azon előfeltételt involválja, hogy az, a mi a múltban élő valóság volt, minden lényeges elemében, ezen elemek összességében, abstraháló és generalisáló tevékenységének rendelkezésére álljon. Mert azon eszmei operatióknak positivitása azonnal kútba esett, a mint bármely lényeges elem a dologi substrátumból hiányzik, egyetlen határozó tényező is elrejtve maradt. Ámde a történésznek tisztában kell lennie azon tény iránt, hogy a múltnak reconstructiójára maga a matéria is mindig csak felette hézagosan lesz helyreállítható, és hogy a leglényegesebb, a legmagasabb : az eszme, az igazság, mely az eseményeket, korszakokat és azok vezérhordozóit, legyenek bár tömegek vagy egyes személyek, áthatotta, az adatszerű matérián kivül való. Ennélfogva két tényezőnek kell a történelmi kutatásban s ábrázolásban teljes egyenhatálylyal s összhangban közreműködnie. Az egyik az események, cselekedetek és történeti állapotoknak, vagyis az ezek felvilágosítására szolgáló adatoknak szoros, szigorú, részrehajlatlan felkutatása és kritikai megállapítása. A másik azon szellemi kapocsnak feltalálása, mely ezen tárgyi kutatás eredményeit egybeköti, mi a történeti intuitió feladata ott, hol az adalékok közvetlen tanúskodása elnémúl. Das Ahnden des durch jene Mittel nicht Erreichbaren — mint Humboldt nevezi. Ez az a közvetlen intuitió, melyet Droysen mint a speciális történeti értelem tényét (Act des Verständnisses), a megértés pusztán dialectikai mechanismusától megkülönböztet, mely szerinte »teremtő actus« mint a fényszikra az egymáshoz közeledő villamos testek között, mint a fogantatás a nemzésben. S azért minél mélyebben tanulja megérteni a történetbúvár genieje és tanulmányai által az emberiséget és működését, vagy minél tisztább és fejlettebb érzéke az emberi természet és dolgok iránt, annál tökéletesebben fogja feladatát megoldani. Mert a történeti valóság és benne a mozgató eszmék kidomboritása épen nem merő értelmi operatió, az a mit Droysen »a megértés merőben logikai mechanismusának« nevezett, hanem van benne bizonyos művészi elem, melyre még bővebben vissza fogok térni. A történetnek rejtett, eszmei, lelki elemét csak egy congeniális szellem képes felfogni és visszaadni. De e képességnek első előfeltétele, hogy a történész már eleve, s általánosságban ismerje azon mozgató szellemi erőknek természetét, hatálya mód-