Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - IV. közl.

TÖRTÉNETI CONGRESSÜS. 93 eszményileg a multat ábrázolják, a múltnak szellemi visszképét adják. (Sind das geistige Gegenbild der Vergangenheit.) De a történelem valója, igazsága épen abban a kifejezbetleuben, abban a láthatatlanban rejlik, mely ezen szertehulló, szakadozott töredékeknek belső kapcsát képezi. Ezt beléjük önteni, a történelem hivatása. Ezen szempontból tekintve a történész cselekvő, sőt teremtő ; nem oly értelemben. mintha létesitené azt, a mi nem létezik, hanem midőn saját erejéből megalakitja azt, a mi a maga valóságában a merő receptív értelem által nem lenne érzékithető. Droysen azzal a geniális szabatossággal, mely túltömörségéuek némi modorosságában is, az antik szellembe való elmélyedésre vall, s a melynél fogva tételei alig forditbatók, a következőkben ad kifejezést e gondolatnak : Nur was Menschengeist und Menschensinn gestaltet, geprägt, berührt hat, nur die Menschenspur leuchtet uns wieder auf. Az élő történelmi alkotásra alkalmazva ezen eszmét oly világosan ki nem domborította senki, mint a hellén világnak és szellemnek egyik legalaposabb, legszélesebb áttekintésü búvára, a ki a midőn az idézendő sorokat csaknem két emberöltő előtt leirta, bizonyára nem akart sem történetphilosophiát, sem módszertani speculatiokat iizni. Otfried Müller görög irodalomtörténetének Il-ik kötetében a következőket olvashatjuk. »Thukydides az egész történetet szellemén keresztül vitte, szellemének terméke az teljesen (Th. hat die ganze Geschichte durch seinen Geist gehen lassen ; sie ist vollkommen Product seines Geistes) és megbízhatósága lényegileg azon nyugszik, vájjon ez a szellem bírt-e az arravaló képességgel és műveltséggel, hogy az összes gondolatokat, melyeket a cselekvő személyek eseményei alkalmával gondoltak vala, maguknak ezen cselekedeteknek vezérfonalán után képezhesse (ihre Glaubwürdigkeit beruht wesentlich darauf, dass dieser Geist die Fähigkeit und Bildung hatte, alle Gedanken, welche die handelnden Personen bei ihren Begebenheiten gedacht hatten, nach Anleitung der Handlungen selbst, ihnen nachzudenken.) E nagy horderejű, csaknem vakmerő tétel bizonyos minősítést igényel. A történtek valósága egyszerű dolognak látszik, tényleg a képzelhető legnehezebb és legmagasabb. Az események szövevénye összezavarodva, térben s időben szétforgácsolva fekszik a történész előtt. De az ő hivatása e zavart és szétforgácsolást emberi lehetőség szerint eloszlatni, s az élő valóságnak, a mint az valamely döntő eseményben, történelmi mozgalomban, valamely korszakban vagy nemzet összéletében fenforgott, azt a szellemi visszképét adni, melyről az imént szóltunk. Mert a természettudományi iskolának vagy mondjuk helye-