Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - IV. közl.

TÖKTÉNETI CONHUESSUS. »természettudományi módszer alkalmazása« az »inductió szüksége« és több ilyetén módszertani általánosság hangoztatásával űzetik, melynél rendszerint csak az az egy bizonyos, hogy nem lappang alatta semmi positiv gondolat, semmi szabatosan körvonalazható értelem. Azért nem árt időnként e tanokat magukat tovonásaikban visszaidézni. Hanem czélom ezúttal más vala. A bevezetésben emlitést tevék bizonyos szemléleti igazságokról, melyek a történelmi módszer kérdésével inkább összefüggnek, azt érintik, mintsem azt megalkotni, positiv tartalommal eltölteni vállalkoznának. Ezen észleletek a történet és történelemírás lényegéről egyúttal legalkalmasabbak arra, hogy a positivista iskolának elméleteit kellő értékükre redukálják. De midőn ezt eszközölnék, egyúttal megnyílik a háttér, mintegy fóliájuk kerül, melyről saját értékük és nyomatékuk ténye annál élesebben kidomborodhatik. Ez eszmék forrását részben én is ott találtam, hol Droysen megjelölte, t. i. azon sima, világos felszinü és mégis oly mélységes tanulmányokban, melyekben Humboldt V ilmos ') nézetei a történelemről, s a történetíróról le vannak rakva. Közhelyszerttleg hangzik, hogy a történetírás feladata a történteknek ábrázolása, mintegy felidézése. De ezen történt dolgok csak részben, még pedig aránylag csekély részben szemlélhetek az érzéki világban : a többit, mondja Humboldt, hozzá kell érezni, következtetni, kitalálni. A mi belőle jelentkezik, az szétszórt, szakadozott, elszigetelt ; a mi e töredékeket egybeköti, az egészet egybefűzi, az a közvetlen észlelet alól ki van vonva, mert az utóbbi csak az egymásra következő körülményeket észlelheti, uein magát a belső, okozati összefüggést ; pedig a belső igazság csak ezen fordul. És Droysen3

) talán még élesebben fejezi ki ezen eszmét : »A mi a történelmi kutatásnak sajátja (das Gegebene,) mondja, az nem a múlt, mert az elmúlt; hanem az, a mi belőle most és itt még el nem múlott, legyen az akár emlékezete, akár maradványa a létezettnek és történtnek. A mi a múltból a jelenben fennmaradt, nem egyéb mint eszményi, kimúlt vonások, lappangó látszatok (ideell erloschene Züge, latente Scheine). A kutatás pillantata ismét fel tudja költeni, feléleszteni, visszfényüket visszavetni a multak üres setétségeibe. Ezek a felélesztett visszfények (diese erweckten Scheine), Über die Aufgabe des Geschiebtschreibers, továbbá Über die Verschiedenheit der Bildung der menschlichen Sprache stb. bevezetésül a Kawai nyelvről irt munkához. 2) Grundriss der Historik.