Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - IV. közl.

TÖRTÉNETI CONGRESSUS. 87 Jól tudom, hogy már csak a kérdésnek ilyetén formulázása is merészségnek tetszhetik azon biztonsággal és határozottsággal szemben, melylyel egy új iskola hirdette, miszerint a történelmi módszer kulcsát egyszer-mindenkorra megtalálta és téveszthetlenűl kitüzvék a körvonalak, melyek közt a történelmi kutatásnak mozognia kell, hogy az egyedüli helyes s értékkel biró eredményeket, az emberi szellem és társadalom »természeti törvényeit« megtaláljuk. Csakhogy a positivista iskola csillaga halványulóban van. Az a benyomás, melyet történet-bölcseleti és módszeri doctrinái az új nemzedékre tenni látszottak, el kellett, hogy oszladozzék, a mint a mély, de reális történelmi tanulmányok s ábrázolásnak munkásai, kivált Németországban, itészeti vivisectió alá vették e tanokat, melyek első sorban az Auguste Comte és Buckle nevéhez fűződnek. Módszeri tárgyalásokban e két névre oly gyakran történik hivatkozás, hogy a név, s az ahhoz fűződő néhány ingatag képzet és benyomás, immár tanaik, rendszerük ismeretének helyébe lépni látszott : a mi különösen Comtera nézve áll. S azért talán nem lesz felesleges, ha e tanokat néhány vezértételükben rekapituláljuk, ha szinte csak tökéletlenül és töredékesen, a mennyire azt egy felolvasás szük kerete engedi. Az a tudomány, melynek Comtenál a történelem csak egyik alosztálya, t. i. a társadalom tudománya, a sociologia, a történelmi világot a XVIII. századi franczia bölcselet szellemében a természet-ismereti rendszer kategóriái alá sorozza. S e kiinduló ponthoz képest az emberi szellem ismerete is következetesen az élettan, a biologia tanulmánya alá rendeltetik. Mert a szellemi állapotok és okkapcsolatok természete és törvényszerűsége, csak a physikai állapotok hatása gyanánt észlelhető; e szerint tagadja, hogy a lelki, szellemi állapotok törvényszerűsége lényegében, önmagában tanulmányozható lenne. A tudás és észlelet ezen logikai alárendeltségi viszonyának megfelelő azután a társadalom tudományának és benne a történelemnek is fokozata, szükségszerű következési rendje a tudományok történetileg kifejlődő hierarchiájában. Minthogy t. i. a természettudományok összes igazságai a sociologia előfeltételét képezik, a társadalom-tudomány csak ezek után léphet az érlelődés stádiumába, csak ezután foghat azon tételek megállapításához, melyek az egyes leszűrt igazságoknak rendszeres összeköttetéséből erednek.1) Való, hogy Comte elismeri, miszerint ezen legmagasabb tudomány, a sociologia — és előfutárai, különösen a biologia között — mely Comtenál a lelki állapotok ismeretét is magában foglalja, más viszony forog fenn. 11 Cours de philosophie positive IV. '225.