Századok – 1885

I. Értekezések - SZ. S.: Bethlen Gábor ifjúságából

74 TÖRTÉNETI IRODALOM, radt töredékes, s inindenlelől összeszedett történeti maradványok mellett is ily teljes képet tudott nyújtani, az kiváló feldolgozó tehetségéről ad bizonyítványt. Mit alkothatott volna szerzőnk, ha Váradnak is, mint Pozsonynak, Bártfának, Késmárknak s egyéb felsővidéki városoknak középkori számadáskönyveit teljes sorban megtartva őrizné a levéltár. E kötetnek két igazán sovány adatokat tartalmazó számadáskönyv szolgált főforrásáúl. Egyik a bécsi udvari könyvtár egy kézirata, második a vaticani levéltárban megőrzött tizedlajstrom. Az előbbinek számadásszerű feljegyzései, miként ezt igen elmésen fejtegeti a szerző, II. Benedek váradi püspöktől származnak s így íratásának kora az 1291.—1296. évek közé esik. Bihar megyei községek tizedeiről szólnak. S így tekintve magyarországi eredetüket és régiségöket, a megye monographiájára nézve elsőrangú forrásnak tekintendők. A második forrás mintegy négy évtizeddel későbbi; ez az 1332.—1337. évi pápai tized-szedők jegyzéke, mely hitelességénél, nagy terjedelménél fogva, a mennyiben egy-két püspökség kivételével az összes magyarországi tized-fizető egyházakat s azok papjait felsorolja, egyházunk történetére s hazánk topographiájára nézve megbecsülhetetlen. A vaticani levéltárban őrzött eredetiből merít szerzőnk, nem elégedve meg a tizedlajstrom tökéletlen s hiányos kiadásaival, s teljesen kiaknázza e nagybecsű kútforrás adatait, mely különben száraz egymásutánban, pusztán a helyek papjainak nevét és az általuk fizetett tizedet sorolja föl. Ehhez még igen sokat kellett a szerzőnek keresnie, hogy a tizedlajstrom névsorát élvezhető alakban adja olvasói elé. Oszszehasonlításképen érdekes, hogy mig a Bécsben őrzött kézírat 169 egyházról szól, addig a tizedlajstrom 236 egyháznak tartotta fönn emlékét. Habár anyagban ily gazdag is a tizedlajstrom, nagy kár, hogy annak idegen, a magyar nyelvben nem járatos leírói a magyar helyneveket oly elferdített alakban hagyták reánk, hogy azoknak felderítése a legnagyobb nehézséggel jár. Ki ismerne például a »de villa Keichke,« a »de Brecen« alakokban Derecske és Debreczen nevére? — A »habent sua fata libelli« mondás a tizedlajstromnak Váradra vonatkozó részénél is érvényesül. Épen azt a levelet, hol az egyházmegye tizedeinek felsorolása kedődik, tönkretette a nedvesség ; úgyhogy e lap foszlányaiból alig néhány tétel töredéke olvasható ki. — Ezen hazánkra nézve elsőrangú forrás teljesen kiadva mai napig sincs. Pray s utána Keresztúri közölt belőle egyes részeket, Theiner még többet ; de egész terjedelmében csak a készülőben levő Monumenta Vaticana fogja tartalmazni ; s ez a kiadás remélhetőleg, felderítő jegyzetek kíséretében, tisztába fogja hozni Magyarország középkori helyrajzát. A váradi egyházmegye a középkorban hét részre oszlott,