Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - III. közl.

VÁNDORLÁSA. 669 Walthari gyermek volt még s melléje gyámul Audoint rendelte Wacho. Azonban Walthari nemsokáig viselte a királyi méltóságot. Iviskorúan, örökös nélkül halt meg hirtelen 546-ban s vele sírba szállott a letliingek egy századnál tovább élt s valóban sok viszontagságokat látott dynastiája. XI. Wacho uralkodása alatt már igen nagy volt a longobárd királyság tekintélye. És e tekintély azóta nem csökkent, sőt a következő királyok alatt folyvást jelentősebb lett. Mi sem volna tehát érdekesebb, mint bepillantani e barbár királyság szervezetébe. Fájdalom, az Italiába költözés előtti időkből e részben vajmi keveset lehet megtudnunk. S ha mégis némi képet akarunk magunknak alkotni a longobárd nép és királyság belső viszonyairól, nem marad más hátra, mint a későbbi adatokból leszűrni azt, a mi a mult időkre is vonatkozik. A longobárd királyokat a nép választotta, vagy legalább választás alakjában megegyezését adta trónralépésökhöz, a mikor is mindig elsőbbsége volt a királyi családból származottnak, vagy azzal rokonnak. A király jogai a következők voltak. A nép nagyjaival és előkelőivel tartott tanácskozás alapján a király szabott törvényeket ; ő volt a legfőbb bíró, de Ítéletet csak a mellette volt bírókkal (judices) egyetértőleg mondhatott. Határozott béke és háború fölött, A közvagyon (publicum), a föld, melyen a nép lakott, a mennyiben egyesek közt ki nem osztatott, az övé volt és ezt az általa külön e czélra kinevezett hivatalosai, az úgynevezett gastaldok igazgatták. A király oltalma alatt állott a béke és közbátorság, miért is a legfőbb büntető hatalom az ő kezében összpontosúlt. Az egyesek ellen elkövetett jogsérelmekért kirótt bírság fele mindenkor neki, fele akárosúlt félnek adatott. Védője volt a nőnek gyámjával (mundowald), az alárendeltnek urával szemben s utolsó menedéket nyújthatott a védteleneknek és üldözötteknek. A király és nép (exercitus ; tehát hadsereg és nép egy) között közép helyet foglaltak el a berezegek (judices), kik nemcsak hogy a legfelsőbb bírói tanácsot alkották, hanem egyszersmind a legnagyobb méltóságot képviselték ; ők voltak a nép nagyjai. Ezek közé tartoztak a gastaldok is, a királyi udvar (cur-Az adatokat Hegel Geschichte der Städteverfassung von Italien. Leipzig, 1847. I. k. 445—472. es 394 — 444. 11. és Pabst Geschichte des langobardischen Herzogthums. (Forschungen zur Deutschen Geschichte. Güttingen, 1862. II. k. 405—518.1.) czímü kitűnő munkákból vettem át.