Századok – 1885
I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - III. közl.
670 A LONGOBÁRDOK tes regiae) és jövedelmeinek kezelői. A berezegek alsóbb tisztviselői voltak a soltész (sculdabis), ki leginkább a közjövedelmeket szedte be s kisebb ügyekben bíráskodott; a tized- (decani) és az erdőgrófok (saltarii). Ezek hatásköre kisebb kerületekre terjedt ki. A longobárd királyok és fejedelmek kísérete azokból állott, kik magokat személyökben föltétlen hűségre kötelezték s ezért híveknek (űdeles) neveztettek. A király ezen hívei nem pusztán a hivatalért, a bérért szolgáltak, hanem magáért a hűségért, melyet fogadtak. Gasindii (a német Gesinde) volt a nevök s nem szerződésszerű, hanem családi viszonyban állottak a királyi házhoz. Az udvari szolgálat teljesítői voltak még a marpahis, lovászmester, a kamarás (vestiarius), az asztalnok és pohárnok, az udvarmester (majordomus) és a királyi nótárius. Szóval épen az a hivatalnoki kar volt meg itt is, mely a frankoknál. A mi magát a népet illeti, ebben három rendet különböztethetünk meg, u. ш. : a szabadok, félszabadok és nemszabadok osztályát. A szabadok (arimanni, exercitales) teljesen függetlenek voltak más úrtól s csupán a király rendelkezett velők. A nemszabadok, szolgák (servi) urok (dominus) hatalma és védelme alatt állottak, s értéköket a weregild s) és bírság szabta meg. Legmagasabb fokon voltak köztök azok, kik az udvar körül valamely iparágat űztek vagy kereskedők voltak (ministeriales) ; bírságuk a félszabadokéval egyenlő volt s weregildjök csak valamivel csekélyebb. A nemszabadnak tiltva volt akár rabszolgát (mancipium), akár földet vagy bármely csekély tárgyat ura engedelme nélkül, kinek a nemszabad mindenestől birtokát képezte, eladni. A félszabadok (aldii) védűr oltalma és gyámsága alatt állottak, épűgy mint a nők és kiskorúak. Patronusuk képviselte őket másokkal szemben, fogadta és adta értök a bírságpénzt és weregildet. A félszabadok ilyenekűl születtek, de szabadonbocsátás által is be lehetett jutni osztályukba. Érdekes volna tudnunk azt is, mily viszonyban állottak a meghódítottak ez időben a néphez. A későbbi adatok szerint ezek adófizetőkké (tributarii) váltak s jövedelmök egyharmadát tartoztak a longobárdoknak beszolgáltatni. *) A wergild, melyet a longobárdok, angolszászok, szászok, frisek, bajorok, alamannok, ripuariak törvényei és a frank királyok capitularéi egyaránt használnak, a szabad ember értékét fejezi ki pénzben (werman, s Scandináviában mangiald, mangeld volt a wergild neve), a melyet gyilkolás vagy súlyos testi sértés fejében tartozott a vádlott lefizetni. Mindenkit a wergild szerint becsültek s egyedül a felségsértést büntették halállal.