Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: Magyarország belállapota 1680. - II. közl.

642 ACSÁDY IGNJLCZ. Szétszakadva különböző kormányok alatt, felekezeti és politikai küzdelmektől gyötörve, számban rendkívül megfogyatkozva, •—• ilyennek mutatkozik a magyar nemzet, a magyar keresztény polgárháború első évtizedében. E helyzetben magában keresendő a nehéz válság oka, mely a kurucz mozgalmakban kifejezésre jutott. Nem a hazafiság küzdött akkor a hazafiatlansággal ; minden egyesült, hogy a társadalom ellentétes elemeit egymás ellen tüzelje, s felidézze azt a nagy zivatart, mely végül mindent halomra döntött, de szerencsére egy új államrend magvait is elhintette. A közvetlen ok, mely a catastrópliát kitörésre hozta, politikai volt, a hatalmát féltő olygarchia harcza a korlátlan uralomra törekvő királysággal. De a mint megindúlt a viszály, nyomban a vallásos érdekek léptek elő, s ámbár a Wesselényi-Zrínyi mozgalom összes fejei katholikusok voltak, a küzdelem protestáns jellege szembeszökő. Sok nevezetes korszaka van a magyar protestantismusnak. De szenvedésekben, üldözésekben egyik sem gazdagabb, mint az 1670—80-ki évtized. A vallásos és politikai mozzanatok amaz összeforrása, melyről már szólottunk, okozta, hogy a harczmezőn és a bíróságok előtt egyformán megindíttatott az irtóháború egy egész felekezet ellen, s még nagyobb arányokban ismételtetett I. Rákóczy György eljárása a szombatosok irányában. Politikai bűntettesnek nyilváníttatott minden protestáns. Bűnösnek tekintetett mindenki csupán vallása miatt, s bíróság elé idéztettek az emberek százankint, tömegesen. Az idézések nem névre szóltak ; az északkeleti megyékben, példáúl Ungban, Beregben és Ugocsában általánosságban megidéztetett minden pap és minden tanító. Nevöket sem tudta a hivatalos kiküldött, ki az idézést kézbesítette.*) A név nem is határozott. A ki pap volt, azt megidézték, s erőszakosan megtérítették, vagy elítélték. Ezzel nem csupán lelkét akarták a kárhozattól megmenteni. El akarták vonni egy olyan politikai párttól is, melyet a hazafiak egy része államveszélyesnek tartott. A börtönben sínylődő, és a nápolyi gályákon szenvedő szerencsétlen áldozatok jajszava visszhangot keltett egész Európában, s a gyászos epizód a harmincz éves háború legszánalmasabb rémjeleneteire emlékeztet. *) Az idézés a leleszi konvent levéltárában