Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: Magyarország belállapota 1680. - II. közl.

MAGYARORSZÁG ПЕТ,ÁLLAPOTA. 643 De a felülről jövő valláspolitikai rémuralmat ép oly könyörtelen rémuralom kisérte alúlról. A protestánsok hasonló pénzzel fizettek, a hová karjok elért. A magok módja szerint épen oly erőszakosan folytatták a térítést, mint a pozsonyi vésztörvényszék, s ha nem is küldöttek gályára senkit, egykorú tanúvallomások bizonyítják,hogy erőszakos térítéseik elől egyes katholikusok a Tisza hullámaiba menekültek, s inkább meghaltak, semhogy fenyegetéseikre hajoljanak. Egy 1674-iki nagyérdekü okmány2) — Báthori Zsófia egyik papjától származik, — a kuruczokat »pápisták és papok hóhéri«-nak mondja s azt kérdi tőlük »váljon nevezhettek-e egy papotaz országban, kimellőlbékével elmentetek ?« Azután felsorolja, hogy sok katholikuson kívül »a szegény liszkai papot, a sárosit, a radit. a fűzérit kegyetlenül megöltétek, a szathmári jezsuitákat, szőlősi barátokat, a radi barátot hóhérúl marezangoltátok, még sok más papokat kemény fogságra hurczoltatok, feles katholikusok templomát fölvertétek, és sok istenfélő ártatlan katholikusokat tirannizáltatok, a munkácsi vár papját mindenétől kifosztottátok, a harpai mestert és liczencziátusát megöltétek stb.« Szükséges utalni a protestánsok ez ellenrendszabályaira. Kiegészítő részei azok a nagy mozgalomnak, s egyszersmind bizonyítékai annak, hogy az öldöklő fanatizmus egyaránt szedte áldozatait mindkét táborból. Ha a protestantismus joggal utal ma is vértanúira, a katholikusok ép oly joggal idézhetik saját martirjaik hosszú sorozatát. A haza földje ily vértanúk csontját borítja mindenütt, s számukhoz minden egyház, felekezet, a nemzetélet minden eleme bőven megadta a maga jutalékát minden időben. II. A ki a régi magyar államot és szervezetét megvilágítandó a közjogi intézmények belső fejlődésének történetét akarja megírni, az nem tarthatja magát köztörténelmünk szokásos és természetszerű felosztásához, melyben a határköveket egyes uralkodó családaink trónfoglalása jelzi. A XIV. századtól egész a XVIII. *) leleszi konvent levéltárában. 2) Héderváry-Coll.