Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: Magyarország belállapota 1680. - II. közl.

MAGYARORSZÁG BELÁLLAPOTA. 633 Erdély 1613-tól 1657-ig szerencsés időket élt s a lakossága csaknem félszázadon át kétségkívül normalisabb arányban szaporodhatott. De a beállt catastrophák itt is pusztitôlag hatottak a népesség számára. Sok ezer ember veszett el a lengyel háborúban, a tatár fogságban. 1658-ban a tatár 95000 rabot vitt onnan magával. *) Ilyen roppant emberveszteséget a természetes szaporodás, főleg midőn a török terjeszkedési törekvései épen ez időben a tulaj dont épeni erdélyi terűletet sem kímélték, nem egykönnyen pótolhatott helyre. Itt azonban volt mesterséges szaporodás is. Biharból, Aradból, Krassó-Szörényből ide menekült a magyar elem a török elől, sőt török részről azt ajánlották, hogy a magyarországi bujdosók állandóan Erdélyben telepíttessenek le.2) De ez a bevándorlás mégsem hozhatta helyre a lakosságnak a tatárdúlás okozta megfogyatkozását. Mindezt összevéve, a lakosságot, mely 1680 táján a magyar korona egész mai területén élt, alig tehetni többre, mint a mostaninak valami egy hatodára, vagyis legföllebb két és fél millióra. Ez a csekély nép viselte ama viharos, nehéz idők összes terhét ; ennek egy része nyögte a török jármát, míg másik része — összesen nem sokkal több egy milliónál — képezte ama sziklafalat, mely százötven esztendő örökös hullámcsapásai után a török népárnak még mindig ellenállt s mellével, kardjával védte a kereszténységet, a nyugati culturát, a nyugati államokat az ozmán barbárság ellen. És ebben rejlik ama nemzedékek legfőbb dicsősége. Nem politikai rajongások, nem kivihetetlen ábrándok teszik a XVII. századi Magyarországot a kereszténység védbástyájává, hanem az, hogy számban, erőben, segélyforrásokban megfogyva még mindig ellenállt s időt engedett Európának az erőgyűjtésre, mely végre neki is meghozta a felszabadulást. E lakosság felekezeti és nemzetiségi megoszlása kiváló figyelmet érdemel akár a múlt, akár a jelen szempontjából. A vallás és a politika közti szoros kapcsolat soha sem fog ugyan elenyészni, de akkor sokkal bensőbb és általánosabb volt, mint ma. A XVII. század társadalma már nem csupán rendi, hanem vallási Veszely : Erd. Egyh. Adatok I. 147. 2) Török-magyar A. Okm. V. 42*