Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: Magyarország belállapota 1680. - II. közl.

634 ACSÁDY IGNJLCZ. alapon is épült fel, s ennek messzemenő következményei voltak. Politikai párt volt akkor minden felekezet. Angliában valamint a szárazföld összes államaiban vallásos lobogó alatt a politikai hatalomért folyt a küzdelem. Nálunk is ugyanez történt s a felekezeti befolyás jelentőségét egyszerűen, de világosan kifejezte a gúnynév, melylyel a felekezetek illették egymást. A magyar katholikust németnek, a protestánst pedig töröknek nevezték. Nem gúny, hanem igazság nyilatkozik e szavakban. A politikai pártélet nyer benne jellemző kifejezést. Az egész XVII. században egy jelentőségű a protestáns a nem-királypártival, a katholikus pedig a royalistával. A szabály alól természetesen sok volt ugyan a kivétel s főleg midőn tisztán politikai és világi érdekek kerekedtek felül, ezek a fogalmak elvesztették érvényöket. De egészben a vallással egyszersmind jelezve volt akkor a politikai irány is, s midőn a királyi hatalom az ellenreformatiót támogatta, itt a vallásos buzgalom mellett épen úgy az önérdek vezette. Amint a királyi hatalom csak némileg megszilárdúlt, igyekezett pártot teremteni az országban. A katholikusokra számíthatott, a kath. hitet igyekezett tehát terjeszteni. Önérdek sugallta ezt, s nem cselekedhetett volna máskép, ha az egyes királyok egyénileg kevésbé vallásos nevelésben részesültek is volna. Az egyházi érdekekkel keveset törődő Wallenstein herczeg a harmincz éves háború elején hangsúlyozta a katholikusok megbízhatóságát, s a magyar hadsereget főleg ez elemből akarta összeállítani. Utóbb az ellenreformatio sikerei a főurak közt a király pártját és a királyi hatalmat lényegesen megszilárdították s habár az 1670-ki mozgalmat kath. főurak kezdeményezték, a protestánsok buzgó támogatása kölcsönzött neki országos fontosságot. Ez nem az egyének bűne, nem is a protestáns vallás természetéből folyik, mely főleg a német államokban nagyon megfért a királyi absolutismussal. Nem megrováskép kell ezt constatálni, de constatálni kell, hogy megértsük egy nevezetes korszak politikai villongásait. A viszonyok sodra, a természetszerű fejlődés hozta ellentétbe az ev. hit híveit a királyi hatalommal. A magyar protestantismusnak már keletkezése és terjedése alkotta meg ez antagonismust. Német írók a német hitújítást régen érzett szellemi szükséglet kifolyásának mondják, melynek előfutárjai száza-