Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Érdekes válóper a XVIII. századból

KÜLÖNFÉLÉK. 605 ol akarván válni Kemény Ádám is tőle, medio tempore ez az Széles Trési öszveszűrte vele a levet, s azalatt a hasát is felcsináltatta, melyet vévén észre kiment Kamarásra, ott Kemény Ádám a katonai s erkedi plebánusokat magához hívatván, hogy már előttök a római jus canonicum szerént egybeesküdjenek, meg is esküdtenek, de tudván a plebánusok, liogy feleségétől, Rhédei Drusianától nem divortiáltatott rendesen, meg nem hallgatták esküvéseket ; ugyancsak együttlaktak mintegy két hónapig, azalatt meghala Kemény Ádám, a fia báró Kemény Simon úr kihajtotta a második Kemény Adáinnét a jószágból ; azolta mindjárt a szegény Széles, hogy a leányát Kemény Ádámnénak, a fiát a leányának Kemény Ádám legitimus fiának csinálhassa, sokat is futottláradott, s most halála előtt ő Felsége előtt szakadott vége, ugyancsak a gyermek pro legitime nem pronunciáltatott, mivel kijött, hogy az apja íródeákokat fogadván a káptalanbeli leveleknek újra való írására, egy Veszprémi nevü borbélynak a fiával csináltatta, hanem pro alimentatione svadeálták Kemény Simon úrnak, hogy valamit vessen, melyet aligha megcselekszik, a mint nem régiben Bécshői írt leveléből láttam.« A jeles, a majdnem kivétel nélkül igazat beszélő krónikás ez előadásához azonban sok szó fér.Itéletét*az ügyről a Rhédeiek iránt táplált rokonszenve — hisz a család egyikének, az incta unokatestvérének udvarában tölté ifjúsága legszebb éveit — befolyásolta. De Halmágyi Sándor barátomnak, a ki báró Kemény Ádám s Széles Teréz szerelmét egy szép elbeszélésben költőileg dolgozta fel >), sincs egészen igaza. Á valóságot, mint mindenben, mindenkor s mindenütt, itt is a középúton kell keresni. S ezt meg is lelhetjük. Habár ugyanis a lejebb olvasható, s meglehetős furfangosan szerkesztett Facti Species, Rettegi nyilván elfogúlt s Halmágyi költői előadása (a beszélyírók ha a feketét nem is, de a szürkét morc solito fehérre szokták mosni) egymásnak meglehetősen ellene is mondanak, mindazonáltal elégséges alapot szolgáltatnak arra, hogy a kérdéses szerelmi tragoediára vonatkozólag biztos következtetésre juthassunk. A mi engemet illet, meg kell vallanom, hogy — legalább ad summos apices — a Facti Species s a novellista felfogását vagyok hajlandó osztani. S nem csak azért, mivel a szerelmi tragoediák szereplőinek rokonszenvünkre általán jus quaesitumuk van, hanem főleg a miatt, hogy Kemény Ádám s Széles Teréz nem annyira saját hibájukért bűnhődtek, semmint áldozataivá váltak egy korukbeli láthatatlan vis majornak. ') l'"gy kolozsvári polgárleány törtenete. L. Halmágyi Sándor Parlagi rózsák. 1. k. Pest, I860. 47—144. 1.