Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Érdekes válóper a XVIII. századból

606 KÜLÖNFÉLÉK. De máskülönben is a szerelemnek, ha késő láng gyanánt s ha boros emberben lobban is fel, csakugyan szerelem számba kell mennie. S Kemény Ádámé is, mint ilyen, legalább is elnézésünket, sőt ennél többet, részvétünket érdemli meg. Lássuk azonban a vis majort, mely e perben ingerált s két ember életét tette szerencsétlenné. Erdélyt s kormányzatának irányát a Báthoriak kora óta Bécsben is, Magyarországon is, át meg át protestánsnak tartották. Az erdélyi magyarság is, néhány előbbkelő család s főleg a csiki székelység kivételével, olyannak tudta magát s rajta volt, hogy az önállóság, a nemzeti fejedelemség verőfényes korában vallási hagyományos hegemóniáját észszel és szívóssággal fentartsa, szerencséjére a többszörösen zaklatott magyar nemzetiségnek. Nem tagadhatni azonban, bogy a liáköcziak maguk, s Apáti Mihály korának vezéremberei nem egy irányban túlkapdostak in ecclesiasticis. Erős protestánsok, de egyszersmind erős magyarok is valának, s ez mentse koronkénti botlásaikat is az erdélyi katholicismussal szemben. Hisz irányuk nemzeti, egészen magyar vala, a katholikusoké ellenben a bécsi politika és velleitások csapásain járt. A nemzeti fejedelemség elenyésztével a vallási visszahatásnak természetszerűleg be kellett következnie. Erdély köz-, vallási- és belélctének szomorú korszaka, a főleg vallási elégtételvevés amaz ideje köszöntött be a XVII. századvégén s még inkább a XVIII. század elején, midőn a katholicismus cum omnibus suis appendicibus, s ilyen elég sok vala —a Bethlenek s Eákóoziak hazájába vonúlt. Az erdélyi katholikus püspök szék- és dioecesis foglalása; a jezsuiták szerzetének s azzal együtt a vallási rajongásnak installatiója — midőn gróf Komis Zsigmond, erdélyi kormányzó a mikolai könnyező Szűz-Mária képet Szent-Benedekről Kolozs-Monostorra, majd a kolozsvári »jezsuiták« templomába költöztető, a bol azonban, mióta a nagyérdemű s felvilágosodott piarista atyák gondozása alatt áll, többé immár nem »könyvezik« —; a bitterjesztés ; a proselitizmus megindítása; a főbb protestáns családok egyes, megpuhított tagjainak átédesgetése stb. : képezték az új irány kiindúló pontjait. Bethlen Katalin gróf Haller Lászlóné, az igazi magyar hölgy ez eszményképének híres esete — szeretett gyermekét ragadták ki az ő hü, protestáns öléből, — kezdet volt, melynek pár évtized alatt folytatása következett s főleg a nagy királyné korában. Gróf Bánffi Dénes leányának hasonló esete sem áll, fájdalom, egymagában. Tény az erdélyi emberekül hagyományilag is, más!) L. Hazánk stb. III. к. 351, 352 1.