Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Érdekes válóper a XVIII. századból

604 KÜLÖNFÉLÉK. Széles Terézbe, Széles István kolozsvári senator s egyszersmind a kolozsmonostori convent archívuma egyik requisitoráuak szép leányába. Szolgáljon mentségére, hogy nem követve neje példáját, nem többe, hanem csak egyetlen egybe szerelmesedett. A fatum meglevén, következményei sem maradhattak el. Divortiumra került tehát a dolog, hisz ez oldja fel az elkeseredett szívek kötelékét. főleg, lia az illető szívek protestánsokéi. Meg is történt, A felek 1753-ban a nagyenyedi generalis synoduson finaliter divortiáltattak. Az asszony »ob manifestum advlterium divortüíltatik — mondja a Facti Species— excomminncálthtik, ligába vettetik és mágistratvs kézibe adjudir áltat ik.« A férjnek pedig, míg a »holmi fogyatkozásaiért — szerelmét érti-e az acta, avagy szerelmi bánatából eredő poharazásait, nincs tudva rászabott publica poemtent, iáját végben nem vinné, a. második házasság interdicáltatik.« De az asszony a rá nézve kedvezőtlen Ítélet ellen novizál. A novum azonban a következő évben ( 1754), részben legalább, szintén ellene dől el. A férj szabadnak véli magát. Menten catholisál, és e vélt jog-, vagy jobban mondva vallási alapou »szerettyévcl« nem szabados módon egyesül. S hogy a dolog épen jól legyen, Széles Teréznek »medio tempore« fia születik. A per tovább folyik sa legfelsőbb instantiákig jűt. A decisio azonban késik. A becsületes, a jóhiszemű bigamus néhány év múlva belehal a dologba. Vége szakad tehát a hő szerelemnek s következésképen a pernek is. Következik a végkielégítés nem épen rokonszenves processusa. Az eset s elmaradhatatlan következménye, a válóper, a mult század egyik cause célebre-jevé vált a Királyhágón túli részekben. S méltán, mivel abban az időben Erdélyben, ez át meg át patriarchális országban hasonló dolgok, még az aristocratia körében is, ritkán fordultak elő. Nem is maradtak el a commentárok. Egyike a legérdekesebbeknek az, a hogyan Rettegi György adja elő az esetet Emlékiratainak 1766-ia vonatkozó részében:1) »Széles István, kolosvári senator s egyszersmind arcbivi requisitor is meghalt; ez derék, értelmes ember lett volna, csakhogy holmi dolgokban mala fide actum fuisse deprehendáltatott, melyért becsiileti annyira decrescált volt, hogy bíróságra sohasem mehete Kolosvárt, a populust odio prosequebat, melyért bíróválasztáskor majd mi votum sem ment reá, különben is mind maga, mind valami nagy leányi (kik közül egy az ő halála előtt petecsben megholt) csúfondárosok voltanak, kivált a külső nemesembert sokféleképen tudták csúfolni. Egy Tresia nevű leányának dolgát nem állhatom, hogy ide ne írjam. Kemény Adámné, Khédei Drusiánna az urának sok helytelen dolgait tovább nem állhatván, megkülönözött ; x) L. Hazánk, türténelvü közlőn//, 111. k. 345. 1,