Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Érdekes válóper a XVIII. századból

KÜLÖNFÉLÉK ÉEDEKES VÁLÓPER A XVIII. SZÁZADBÓL. Az a válóper, melynek egyik jellemző actáját a következőkben veszi az olvasó, látszólagos igénytelensége daczára Erdély XVIII. századi vallási, társadalmi s erkölcsi életébe mély bepillantást enged vetnünk. Az egyszerű, de vajh mi sokszor ismétlődő szerelmi tragoedia (a költő szerint : » . . . . eine alte Geschichte, doch bleibt sie immer neu, und wem sie just passieret, dem bricht das Herz entzwei«), melynek peripetiái vannak e rövid közleményben feltűntetve : valóságos korképpé domborodik, ha fáradságot veszünk magunknak az illető mellék-, mondjuk láthatatlan factorok által ügyesen húzgált s jól, ad regulás artis tologatott színfalak mögé tekinteni. Vessünk tehát egy futólagos pillantást e szerelmi tragoediára, melynek szereplői, a szerelmes főrendű férfiú s kedvese — a régiek úgy nevezték, hogy »szerettye« — a szép polgárleány, rokonszenvünkre oly igen érdemesek. E sorok írójáét legalább teljes mértékben bírják. Méltán-e, vagy sem,— itéljemeg a kegyes olvasó. Báró Kemény Ádám, Jánosnak, a fejedelemnek Kállai Zsuzsánnától való másod-unokája, gróf Bhédei Drusiannát a mult század harmadik tizedében nőül vévén, vele évekig a legszebb családi életet élte. Egymás iránt való vonzalmuk zálogai gyermekeik, István és Simon (később Alsó-Fehérmegye főispánja és statuum consiliarius) valának. Családi életük verőfényére azonban később homály borúit, »accidit. . . .«, t. i, »quod non sperabatur. ... « Kemény Ádám ugyanis a maga részéről, s amint látni fogjuk, szive szerint, egyfelé, — az asszony pedig, valószínűleg nemkülönben szive sugallatát követve más, vagy még hihetőbben mások felé kezdett tekintgetni, a miért is menten be kellett a házaséleti perpatvarnak következnie. Hogy kire, avagy kikre tekintgetett az asszony, nincs tudva, de az nyilvánvaló, hogy csakugyan tekintgetett. A férj, s az immár nem is épen ifjú férj — hisz felnőtt fiai valának — egy kolozsvári polgárleányba szeretett,