Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: Magyarország belállapota 1680. - I. közl.

554 ACSÁDY IGNÀCZ. hivatást, tehetséget érezett a magasba törni. A sok többé-kevésbé szerencsehős vagy köznapi udvaroncz közt jelentkezett számos első rangú tehetség is. Különösen hadvezére akadt a császárságnak ez időben sok és kiváló. A Cobbok és Caraffák, a Sporkok és Spankauk mögött ott fénylettek Montecuccoli, lothringeni Károly, badeni Lajos és savoyai Jenő nevei. Mert a hadvezért lehetett importálni bárhonnan. De nem lehetett külföldi behozatal útján szerezni államférfiút. Nem is volt egyetlen valódi államférfiúi lángelméje a császárságnak. Az államférfiú a nemzetben rejlő őserők legsajátabb terméke ; épen úgy a nemzeti genius szüli, mint a költőt. A hadvezér hazája széles e világ ; az államférfiúé az anyaföld, egyetlen nemzet, melynek legszentebb,legtitkosabb eszményeit megismeri s valósítani igyekszik. A polyglott császári udvarban nagy nemzeti politikus nem teremhetett s különösen nem volt ez időben, mikor a nemzetiségéből kivetkőzött, udvarivá lett cseh vagy bevándorolt aristocratia foglalta el a tért s helyezkedett a császári igények jogczíme nevében áthatlan falképen Magyarország és koronás királya közé. Soha kedvezőtlenebb a viszony király és nemzet, solia élesebb az ellentét az udvari és nemzeti törekvések közt nem volt, mint ez időben. Másfélszáz esztendő alatt a császárság nem teljesítéabbeli ígéreteit, hogy fölmenti Magyarországot a török járom alól. Ez iga egyre tűrhetetlenebb lett s a magyarság kezdte elveszteni hitét a bécsi Ígéretekben. Noha Bethlen Gábortól Zrínyi Miklósig annyi fenkölt hazafi észrevette a török birodalom hanyatlását, bomladozásának tüneteit, a kétségbeesett nemzet épen ez időben kezdett a töröknek való önkény tes behódolás eszméjével megbarátkozni. Az udvar nem értette, nem méltányolta e hangúlatot. A baj igazi okának orvoslása helyett az erőszakos és törvénytelen rendszabályok hosszú lánczolatával akarta megfékezni a rebellis magyar szellemet. A domináló politikusok, nagyobbára olyanok, kiknek legközelebbi rokonai tiporták a cseh alkotmányt össze, a magyar alkotmányt hasonló sorsra kárhoztatták, s hogy czélt érjenek, inkább készek voltak legalább ideiglenesen megegyezni a törökkel, mint a magyarral. És ha Magyarország nagy részében az volt a politikai jelszó: »inkább Allah, mint Berdo!« Bécsben viszont az elvet követték: »inkább csúfos béke a törökkel, mint méltányos meg-