Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. LINDNER GUSZTÁV: Ruland-oszlopok a szepesi és erdélyi szászoknál

HULAND-08ZL0P0K 49 Németország északi részeiben s a hajdani icend vidékeken is megszilárdították. A Ruland-oszlop rendszerint a városok és helységek vásárterén, a városház előtt, vagy a piaezon a bírósági épület, vagy a vörös torony előtt volt felállítva, a mi arra mutat, hogy a városoknak vagy helységeknek bizonyos jogaival állt összefüggésben. A Ruland-oszlop szabály szerint födetlenűl szabad ég alatt áll, a mint ez még manapság is a legtöbb nyilvános szobornál látható s abban leli magyarázatát, hogy különösen az életnagyságot meghaladó szobor csak az ilynemű felállítás mellett tesz a nézőre kellő benyomást. A Ruland-oszlop mindenekelőtt bírósági és pedig vérbírósági oszlop jelentőségével bírt, mely azt jelentette, hogy abban a városban, vagy helységben élet és halál fölött itélő bíróság létezett. De ugyanazon tény, mely a Ruland-oszlopnak mint bírósági jelképnek elismerésére kényszerít, nevezetesen azon tény, hogy a Ruland mindenütt a vásártéren állíttatott fel, ennek még egy második rendesen előfordüló általános jelentését, t. i. a vásárjogot, vásárbékét és vásárbíróságot is mutatja, középkori felfogás szerint vásárbíróság sem városnál (civitas, urbs burgus), sem pedig olyan helységnél, mely a vásárjogot kiváltságlevél alapján élvezte, semmiképen nem hiányozhatván. Azon tényből pedig, hogy a Ruland-oszlop rendesen a vásártéren s pedig a vásárok és helységek tanácsháza előtt állott, annak harmadik jelentősége, t. i. a Mundat-oszlop tulajdonsága tűnik ki, mely a vásár- és vérbírósági oszlop tulajdonságához csatlakozik. A középkorban ha valamely falu mezővárossá, vagy várossá akart emelkedni, a leglényegesebb, soha sem hiányozható kellékek egyike az volt, hogy a helység a talán meglevő jobbágysági kötelékből elbocsáttassék, s az országos Zent- vagy Yehm-bíróságok hatósága alól kivétetvén, saját bíróságot nyerjen, melynek tagjai a polgárság kebeléből vétettek. Ezen értelemben véve, tehát minden helység immunitást nyert, mely a régibb időben a territoriális fennhatóság kifejlődése, illetőleg a birodalmi hatalomnak ezzel karöltve járó meggyengülése előtt csak a császár vagy király által volt adományozható, minek folytán azt királyi szabadságnak, immunitás regia-nak is nevezték. Minthogy azonban ezen immunitás csak az uralkodó által kiváltság utján adományoztatott ; és soha máskép, mint kapcsolatban a tulajdon bíróság- és vásárjoggal, azért azon városokban, melyekben Ruland-oszlopokat állítottak fel, a Rulanddal szükségképen azon gondolatot is SZÁZADOK 1885. 1. FÜZET. 4