Századok – 1885

I. Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak - I. közl.

TÖKTFINETI IRODALOM. 531 elismeri őt vezérének, csak bánjék szelíden híveivel, s szabadságaikat tartsa épségben. Thököly ezalatt kimozdúlt Zilahról, s egyesűit a Diószegnél összegyűlt véghadakkal. Epen Kereki felé tartott, midőn Wesselényi felszólítását vette. Hadi ereje oly nagy volt, hogy koczkáztatás nélkül szembe szállhatott volna vetélytársával. De a vérontást minden áron kerülni akarta. Egy színleges kiegyezés az ellenféllel nagyban, megkönnyítheté feladatát. Hajlandónak mutatta tehát magát a kibékülésre, s aug. 1,8-án Bocs alá szállott, míg Wesselényi hadait a szomszédos Újfaluban és Zsákán pihenteté. »Én sem kívánván semmire fakadni«, írja innen Telekihez, »látom, a közöttünk való egyesedés könnyen meg lesz,. . . hanem már az én mesterségem és munkám lesz az, közöttünk lévén, mind egy s mind más úton mint vonattassanak el az elmék tőle, és eftectuáltassék urunk intentiója, hiszem Istent, abban fogyatkozás nem lészen, csak már ő nagysága is ellenkezőt ne parancsoljon. « A kiegyezés létre is jött aug. 19-én a bocsi mezőn, de nem volt benne köszönet. Kényszerűségből s nem szívből ajánlva az egyik fél által, színből fogadtatva el a másik részről, áldásos gyümölcsöket nem teremthetett. Pillanatnyi szélcsendet idézett elő, de csak azért, hogy annál féktelenebb dühöngéssel törjenek ki a szenvedélyek viharai. Szenvedélyekről szólunk, mert immáron ezekben kell keresnünk az események rugóit. A viszály e napokban érte el tetőpontját. Okosság, körültekintés, igazságérzet s mérséklet megszűntek beszélni, a szelídebb érzelmek elnémúltak : dühöngő harag s fékvesztett indúlatok vették át a szerepet. De kövessük lépésről-lépésre az eseményeket. Aug. 19-én délelőtt történt meg a kibékülés, ha ugyan lehet így nevezni egy jelenetet, melyen az emberek közel állanak ahoz, hogy kardot rántsanak s egymást vágják. Mert ez okvetlenül bekövetkezik, lia Thököly nem bír élég önmérséklettel, beleegyezni a mezei hadak azon követelésébe, hogy továbbra is Wesselényi alatt hagyassanak. Eddig csak elég simán ment a dolog, de mikor Thököly az immár egyesűit hadakat a Tisza felé akarja vinni, azzal a mellékszándékkal, hogy a Miskolczon tanyázó 800 főnyi katonasággal növelje saját emberei számát, a mezei hadak rögtön oppositiót csinálnak, s kereken kijelentik, hogy ők egy lépést sem tesznek tovább, vezesse őket Thököly azonnal quartélyba, hol kipihenhessék a hosszas barangolás fáradalmait. A kérdés vitatkozás tárgyává lőn ; heves jelenetek fordúltak elő a két párt között. Thököly erősen kötötte magát haditervéhez ; de akarata megtört az ellenzék makacsságán, s kénytelen kelletlen engednie kellett. írt a váradi pasának szállásengedélyért, s megindult a