Századok – 1885

I. Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak - I. közl.

530 TÖRTÉNETI IRODALOM. Thököly az utasításokhoz tartotta magát, és várt. Ugy látszott, uem kell sokáig várnia. Wesselényi ép útban volt Bihar felé, hogy hadait a váradi pasa oltalma alá helyezze, midőn megkapta a fejedelmi parancsot a hazatérésre. A felelet egy mentegetőzésekkel teljes hosszú instantia volt, a régi refrainnel: engedjék őt a hadak közt maradni, s nemzetének tovább szolgálni. Б parancs azonban, s még inkább Thököly titkos híveinek mesterkedése, mely hamar megtenné gyümölcseit, meglehetősen leapaszták hívei számát. Katonái egy része tanácsosabbnak látta búcsút venni tőle. Midőn aug. 7-én Kismarjához érkezett, már csak hatszáz embere volt. Folytatá tovább útját, rendületlenül, erős elhatározással, tartani magát a meddig lehet. Útjában egyre növekedtek az akadályok. Török martalóczok s a föld népe versenyt fogyasztá erejét, de legjobban a visszavonás, mely seregében teljes uralomra jutott. Mezőtúr és Keve között egyszerre kétszázan hagyták oda. S a kik megmaradtak, zsold és szállás nélkül, minden oldalról zaklatva, a percznyi nyugalmat is nélkülözve, s minden pillanatban megrohanástól remegve, igazán már csak a kétségbeesés által voltak urokhoz csatoltatva. Mindez megtörni kezdte a pártvezér szívósságát. A czél. mely után törekedett, hova tovább elérhetetlenebbé vált : az ábrándkép, mely minden idegeit lázas izgatottságba hozta, ködpáraként kezdett foszladozni a sivár, megdöbbentő valóság előtt. A jövő semmivel sem kecsegteté őt. De háta mögött ott volt a dicsőségteljes mult, mely nem engedé, hogy visszavonuljon. Az utolsó menedékhez fordúl. Látja, hogy vezérségéről többé szó sem lehet. Felhagy tehát ebbeli követeléseivel. Engedjék, hogy mint közember szolgálja hazáját. Esküvel fogadja, hogy belenyugszik helyzetébe, fejet hajt Thökölynek. Megható szavakkal könyörög a fejedelemnek, ajándékozza meg őt még egyszer bizalmával, igéri, hogy azzal visszaélni sem-fog. Thökölyt is kéri, lépjen közbe Telekinél érdekében. Thököly, erejének tudatában kitérő választ ad : a határozat a fejedelmet illeti, ő arra semmi befolyást nem gyakorolhat. Ha a fejedelem megengedi, hogy kint maradjon, neki semmi kifogása ellene. Most Wesselényi kérelmének egész súlyával Thököly felé fordúl. Kijelenti, hogy kész vele kibékülni, s összes hadaival hozzá csatlakozni, csak adjon neki Thököly hitlevelet, hogy semmi bántódása nem lesz. Thököly erejét napról-napra növekedni látva, erre a felszólításra is visszaútasítólag válaszol. Wesselényi látja, hogy minden kísérlete hiába való. Még egy utolsó sakkbúzást kísért meg. Tudtára adja ellenfelének, hogy hitlevél nélkül is