Századok – 1885

I. Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak - I. közl.

TÖKTFINETI IRODALOM. 529 tést Thökölyékkel s az erdélyiekkel fent tartani. A fejedelmet hosszú levélben iparkodott meggyőzni az okokról, melyek kimenetelét szükségessé tették. Thökölynek is írt, biztosítva őt hűségéről, engedelmességéről. Erről Thököly kívánatára kész volt úgy maga, mint hadai részéről hitlevelet is adni, melyet rajta kivűl negyvenöt mezei tiszt írt alá. De Thököly nagyon világosan belátott ellenfele kártyáiba, s nem hagyta az eszén túljárni. Areversalist úgy, a mint megkapta,, még aznap, júl. 31-én szépen visszaküldte. Wesselényi tehát arra volt utalva, hogy magát minél hamarabb támadásra s védelemre képes helyzetbe hozza. E tekintetben nem is lehetett őt hanyagsággal vádolni. Aránylag rövid idő alatt nagy tevékenységet fejtett ki. Maga részére vonta a Tótiban állomásozó nemesi s kállai véghadakat ; válogatott csapatot küldött a hadadi várőrség szaporítására, -- a mi azonban Thököly éberségén meghiúsúlt — s egy meghittjét, Ballait az Ér mentére küldé ki, hogy az ott elszórva tanyázó katonaságot zászlója alá gyűjtse. Hadi ereje megközelítette az ezeret ; elég tekintélyes szám ily rövid idő alatt. De Thököly sem vesztegette idejét. Embereit a Szilágyságból Krasznára vive át, innen tette meg intézkedéseit elszórt hadi ereje összpontosítására. Irt a Mezőtúron, Ványán s máshol tanyázó végbeli katonáknak, hogy gyűljenek Érdiószegre, s ott várják be őt; a nemesi hadak azon töredékéhez, mely hűségén megmaradva, Bályog körűi bolyongott, egy gyaloghadnagyot küldött. Nem mulasztá el, az ellenpárt egy pár megközelíthető emberével összeköttetésbe lépni, minők Pataki János és Horvát Márton mezei tisztek voltak, kik bíztaták is őt, hogy szép szóval, Ígéretekkel s pénzzel nem lesz nehéz a hangúlatot megfordítni a mezei hadak között, melyek jó részét úgy sem valódi vonzódás, hanem kalandhajhászás s a rendszeres, fegyelmezett tábori élettől való irtózás tartja Wesselényi zászlója alatt. Eközben Erdélyből is megérkeztek az útasítások. 'Wesselényi föllépése ezúttal határozott roszalásával találkozott úgy Telekinek mint a fejedelemnek. El lőn határozva, kintmaradását megakadályozni, minden áron, ha kell, erőszakkal is. Thököly megkapta az útasítást, hogy a pártütőt hazatérésre szólítsa fel, s ellenszegülés esetén fogassa el s küldje az udvarhoz. Nehogy azonban esetleges kudarcz a fejedelem tekintélyét koczkáztassa, s a vérontás elkerűléseért is, az elfogatási parancshoz instructióúl csatoltatott, hogy jó lesz annak érvényesítésével egy kissé várni, s inkább mellékútakon hatni oda, hogy a mezei had elpártoljon Wesselényitől. Akkor aztán könnyű lesz a sereg nélküli vezért minden nagyobb zaj nélkül félretenni az útból.