Századok – 1885

I. Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak - I. közl.

520 TÖRTÉNETI IRODALOM. házakból ismeri s nem sok különbséget ismer a nők között, legfennebb annyit, hogy egyik selyem ruhában jár s a másik fapapucsban s szerzőnek a maga szempontjából igaza is lehet, csakhogy akkor e rajzok nem a franczia nagy városok és tartományok hölgyei, nem a franczia családok legdrágább kincsei, nem a dicső Franczíaország leányai, hanem a caffe-chantante-ok éji pillangói s az útszéli korcsmák festett arczú rémei. Lehetnek-e ezek édes anyái, testvérei, és leányai azoknak a hősöknek, államférfiaknak, íróknak és művészeknek, kik a XVI. század óta Francziaországnak oly nagy hírnevet, annyi dicsőséget és oly sok vagyont szereztek ; lehetnek-e az itt leírt nők rokonai azoknak, kik az utolsó nagy háború rettenetes'csatáiban oly gazdagon öntözték vérökkel a Rajna partját, tékozolva híven az életet ; oh nem, ezeknek a nőknek barátival és rokonaival az emlékszobroknak, a remek épületeknek s a társadalom legszentebb törvényeinek romjainál találkozhatunk, mert egyébre nem valók, ezekkel nem folytat Francziaország sem gyarmat, sem revanche-politikát sem pedig a munka és béke boldog korát fel nem virágoztatja, mert a hol a nők olyanok, mint szerző leírja, ott a férfiak fegyvere csak a petroleum és dynamit. Csak sajnálni lehet, hogy franczia író csak ily képeit tudja adni a franczia nőnek s még inkább, hogy ily szép tollal írt, ily díszesen, sőt mondhatni pompával kiállított könyv, történelmi munka álarcza alatt lopózkodik, a jóhiszemű olvasó asztalára. —к --s. Thilkölyi Imre A Wesselényi Pál mint vetélytársai-. A bujdosók levéltára. A gróf Teleki család marosvásárhelyi levéltárából. Kiadja a m. t.. Akadémia tört. bizottsága. Sajtó alá rendezte Deák Farkas. ELSŐ KÖZLEMÉNY. Mikor Thököly Imre levelei a gróf Teleki család marosvásárhelyi levéltárából az akadémia történelmi bizottságának kiadásában könyvpiaezra kerültek, a történet művelői és kedvelői, történetbuvárok s olvasó közönség, szakirodalom s napisajtó, általános örömmel üdvözölték a gyűjteményt, mely hazai történetünk egyik legérdekesebb korának ismeretéhez szolgáltat új, megbecsülhetetlen értékű adatokat. Alig egy pár év leforgása után egy második kötet jelent meg, újabb halmazt hozva napvilágra a gazdag archívum kincseiből. E kötet, mely Thököly leveleinek folytatását, jobban mondva, kiegészítését képezi, s azzal együtt egy önálló forrásgyűjteményt