Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - I. közl.

518 A LONGOBÁRDOK VÁNDORLÁSA. melyek Alboiii ifjúkorát, Rosimunda iszonyú sorsát, Authari lángoló szerelmét ïhendelinda iránt, Grimoald és Bertarit ellenségeskedését, Kunibert leselkedését Aldo és Grauso után, vagy Ferdulf halálát oly megragadó alakban tárják elénk, hogy varázsuk alól a mai kor olvasója sem bír szabadúlni : önkéntelenül felejtjük hibáit s hibáiért bő kárpótlást nyújtanak ezek. Bizony, mindez a lombard birodalom bukásával menthetetlenül elvész, ha az agg szerzetes gondos keze föl nem jegyzi. г) A História Langobardorum nagy hírnek is örvendett a középkorban s rendkívül el vala terjedve. Számosan folytatták, sőt azok is, a kik jóval későbben írtak a longobárdok és Italia történeteiről, első sorban Pál munkáját használták. Ezek között legelőször A nápolyi püspökök viselt dolgainak irója és Regino apát. Saxo Grammaticus, ki messze északon írta Dánia történetét, sokat használta Paulus Diaconus könyvét. Számtalan kéziratban keringett ez a történeti munka Európában, úgy hogy ha ti'oppaui Márton krónikáját kiveszszük, nincs históriai mű, melyet többször lemásoltak volna Pál diakón Langobardorum Historiájá-nál. Eddig 107 létező codexről van tudomásunk ; de tömérdek azoknak is a száma, melyek elvesztek.2) Dr. Borovszky Samu. ') A Pál diakónra vonatkozó munkák már eddig egy kis irodalmat képeznek. A kit érdekelnek a rá vonatkozó monographiák, azokat utasítom Wietersheim-Dahn id. m. 11. 487. 1. és Dahn Langobardische Studien I. Paulus Diaconus. Leipzig, 1 870. XI — LVI. 1., hol ezeknek hihliographiai jegyzékét találhatni. Eu Bethmaim Paulus Diaconus Lehen und Schriften Pertz Archiv /1er Gesellsch. für ältere deutsche Geschichtshunde 1849. X. lvöt. 1. 1. értekezését, azután Abel Paulus fordításához i. h. írt bevezetését és Waitz (Script. rer. Lang. 12 — 45. 1.) latin életrajzát használtam. 2) A kéziratokat és különböző kiadásokat ismerteti Waitz i. m. A budapesti Nemzeti Múzeum könyvtára is őrzi (Cod. MSS. Lat. 22.) Paulus Diaconus Históriájának egy kéziratát. Ez azelőtt báró Prandau tulajdona volt, kitől Jankovich Miklóshoz került s 1832. óta a Muzeumé. Első levelének belső lapján a következő rideg Írással írt sor olvasható: t'ib' iötf f 50102]. 5Cf (Cilire i Al'llllt' (Liber iste est Sororum Saucte Clare in Argentorato) ; második levele első lapján felül cursivirással : dollegy Soctis JESV (a kipontozott helyen vakarás látszik.) A negyedrétíi codex 80 számozatlan bőr levélre terjed s a XII. századból való. Iígy látszik, ennek szövege szerint rendezte sajtó alá 1515-ben Augsburgban Peutirger Konrád a maga kiadását. A codex margóin valóban XVT. századi kéz jegyzetei láthatók. Különben nem nagyon variál; eltérő alakok : Scadanavia, Hildeoc, Uodeoc, Glafi'o, Vaeeho filins Truehilonis, Hugilant, Pelt, Kuodolf'us, Odoacar stb.