Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - I. közl.

VÁNDORLÁSA. 517 meg azon feliratokat készíté, melyekkel ez salernói fényes éjjítkezéseit diszité ; továbbá, mikor Szent Mercurius tetemeit Beneventbe szállították, egy bymnust szerzett, melyet évenként mai napig is énekelnek ott s mely arról is nevezetes, hogy versének kezdő szótagjairól nevezte el Arezzói Guidó a maga hangjegyeit. *) Mikor hagyta el Beneventet s mikor lépett az egyház szolgálatába, melynek a Diaconus nevet köszönheti, nem tudni. Elég az hozzá, hogy a Sz.-Benedek-rend monte-cassinói kolostorába lépett, hol egykori jótevője Ratchis király mint szerzetes csendes visszavonúltságban mivel te szőlőtőkéit. Itt igen jól érezte magát Pál s nem is mozdûlt volna innen, ha a politikai viszonyok vele másként nem parancsolnak. Történt ugyanis, hogy 776-ban testvére, Arichis a friauli fölkelés alkalmával a frankok fogságába esett; s Pál, mikor N. Károly 781-ben megjelent Rómában, egy elégiát intézett hozzá, melyben kegyelmet kért bátyja számára. Károlynak, ki ép ez időben a világ tudósait igyekezett udvarába összegyűjteni, megtetszett a barát s magához vette. A nagy uralkodó udvarában töltött el Pál aztán néhány évet folytonos tevékenységben. Azonban nagyon fájhatott lelkének az a gondolat, hogy épen nemzetének leigázója javára kell tehetségét értékesítenie ; minden áron szabadulni óhajtott a fényes udvarból, hol bár kitűntető tisztelet környezé, a nagy zaj és pompa közt szíve vérzett. Már 787-ben ismét a csendes Monte-Cassino lakója lesz s élte alkonyán megírja nemzete történetét hat könyvben, melyet azonban be nem fejezhetett. Az új évszázadot semmi esetre sem érte meg; halála napja april 13-ika, évét nem tudjuk. A longobárdok története középkori szokásként lényegében nem egyéb compilatiónál. Bedából, Toursi Gergelyből, A pápák életéből egész fejezeteket irt ki szerzője szó szerint ; azonban mindig megválogatja forrásait s némi kritikát is próbál felettök gyakorolni. bár meglehetős szerencsétlenül. Chronologiája vajmi keveset ér ; az események elbeszélésében rendes szavajárása : »ezen időben,« »néhány év múlva,« »e napokban« stb. S jóllehet tisztán népének történetével akar foglalkozni, mégis arány és elv nélkül messze eső dolgokat is belekever előadásába. Megesik, hogy sok dolgot, a mi nemzetére nézve nem hízelgő, szívesen elhallgat. Azonban elbeszélésének tiszta egyszerűsége, az igazság őszinte szeretete s népe iránti forró ragaszkodása meleg vonzalmat kelt iránta. S lia arra a kincsre gondolunk, melyet a nép ajkáról mentett meg, ha olvassuk azokat a gyönyörű regéket, ') UT queant laxis líEsonare fibria Mira gestoruin FAmuli tuorum SOlvc polluti LAbii reatnm, Sanctc Johannes. SZÁZADOK 1885. VI. FÜZET.