Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - I. közl.

VÁNDORLÁSA. 513 beknek tőszomszédjaik voltak, s hogy némely intézményre nézve feltűnő egyezés tapasztalható a két gau között. Ez a körülmény vitte rá Ledeburtx) és Müllert2

) arra a következtetésre, 'hogy a bárdok és a velők szomszéd loingoiak hadjárataikat együtt folytatván, az egyesűit két törzs lainga-bard, langobard nevet vőn fel. Ennek alapján lehet aztán megfejteni azt a szoros összeköttetést is, melyben a longobárdok a Loingo határain lakó cheruskokkal állottak. Maga a szó etymologiája sem szól ezen magyarázat ellen ; a legrégibb alak ugyanis Langobard, görögül J/uyyößuuÖui — csak a XII. században változott longobárddá — sa Loingo nevének legrégibb változatai: Laginga, Lagena, Lainga, Lacne vagyis a mai Leine folyó, mely ezen gau terűletét hasítja. 3) V. A longobárd nép őstörténete és vándorlása egyik legérdekesebb mozzanata a középkor nagy népmozgalmainak. Ha e nép dél felé való költözésével megismerkedünk, körülbelül tiszta képet alkothatunk a többi germán népek vándorlása módjáról és irányáról. Innen magyarázható meg az az előszeretet, melylyel e nép történeteit ujabb időben a német történetírás felkarolta, Igen nagy azon munkák és értekezések száma, melyek e tárgyban eddig Németországban napvilágot láttak. S ennélfogva teljesen indokoltnak tartom, hogy e nép őstörténetének kútfőit — midőn nálunk úgyszólván senkisem foglalkozik azzal — legalább nagy vonásokban megismertessem. Ha mindenekelőtt a classicus kútfőkhöz fordúlunk, azok ugyan édes-kevéssel fizetnek ki bennünket. A Kr. u. I. század elején élt nagy geographus, Strabo, legfőképen arra szorítkozik, hogy meghatározza azon földterületet, a melyen laknak ; azt mondja, hogy a germán népek között legnagyobb a svévek törzse, mely a Rajna és felső Elbe közötti, sőt részben az Elbe-jobbparti terület lakja s melyhez a longobárdok is tartoznak.4) Yellejus Paterculus (Kr. u. 30. körűi) leírja Tiberiusnak Kr. u. 5. évben Germániában viselt hadjáratát. Szavaiból kitűnik, hogy a római nevet. L. e nézetet Richter F. I. értekezésében Ueber die Abkunft und Wanderungen der Langobarden. (Jahrbücher der Literatur. 89. к Bécs, 1840. Anzeige-Blatt. 37. 1.) x) Ledebur Die Bructerer 124. 1. 2) Müller Die deutschen Stämme und, ihre Fürsten. Berlin, 184 0. I. 196. 1. 3) Hammerstem-Loiten 73 — 75. II. 4) L. 506. 1. 1. j.