Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - I. közl.

514 A LONGOBÁRDOK hadseregnek a cauchok és cheruskok törzsén keresztül kellett vonúlnia, hogy a longobárdokat megközelítse. Ezekről azután nem épen valami kedvezően nyilatkozik. J) Tacitus úgy tudja, hogy számuk csekély ; dicsérve emeli ki harczok és veszélyek szerzette biztosságukat, melyet annál inkább csodál, mert igen sok és hatalmas népek veszik őket körűi. Ugyancsak Tacitustól tudjuk meg, hogy milyen viszonyban állottak Marobodhoz. Marobod Rómában nyerte kiképeztetését s maga Augustus is becsülte őt. A hatalma alatt álló markomannok, a svévek leg­szélső határnépe (innen eredt nevök is), Caesar idejében a Rajna völgyében tanyáztak ; de midőn Róma zászlói a Duna mellékein is megjelentek, tanácsosnak látták a frankok felé húzódni. Itt sem érezvén magukat biztonságban, Marobod vezérlete alatt Cseh­ország terűletét foglalták el. A markomanu fejedelem részint háborúk, részint szerződések által lassanként az összes svév tör­zseket királyi trónja körűi egyesíté ; maguk az északnyugaton lakó longobárdok is alattvalóivá lettek. A mint azonban Armin Varus légióit megsemmisítette s a germán népek benne szabadi­tójukat kezdték látni, elhagyták Marobodot s ehhez pártoltak. Ezek közt voltak a longobárdok is. 2) Mikor a cheruskok elűzték királyokat Italicust, Armin rokonát, kit a rómaiak befolyása juttatott uralomra, a longobár­dok voltak azok, a kik visszasegítették őt trónjára. 3) Ptolemaeus, ki a markomann háború idejében élt és a Ger­mánia határai közt mintegy húsz év alatt végbement változások képét adta, legjobban körülírja a longobárdok által lakott vidé­keket. Tőle tudjuk meg, hogy a longobárdok lakóhelye a sygam­brok közelében van, tehát a mai Paderborn vidékén. Ezeken a longobárdokon kivűl ismert még »lakkobárdokat« az angrivariak fölött is, vagyis a Bardengau területén.4) ») L·. 504. 1. 1. j. 2) Tacitus Annales II. 45. Igitur lion modo Cherusci sociique eoruni, vêtus Arminii miles, sumpserc bellum ; sed e regno etiain Maro­bodui Suevae gentes, Semnones ac Langobardi defeeere ad eum. 3) U. ο. XI. 17. Dein secunda foituna ad superbiam prolapsus (sc. Italicus) pulsusijiic ac rursus Langob.irdorum opilms refectus. per laeta, per adversa res Cheruscas adflictahat. 4) Ptolemaeus Geogr. II. 10. χατέχονοι δέ της Γερμανίας τά μεν παρά τον Pijvov ποταμον αρχόμενοι un' άρκτων οί τε Βον­σάκτεροι οί μικροί και οί JSι'γαμβροι· νφ' οΐ'ς οι Σονηβοι, οι ίαγγοβάρδοι είτα Τέγκεροι κ. τ. λ. — U. ο. των δε εντός και μεσογείων ί&νών μέγιστα μέν εστί τό γε των 2,ονήβων των '4γ·­γιλών, οί ειοιν άνατολικώτεροι των Λαγγοβάρδων άνατείνοντε;

Next

/
Thumbnails
Contents