Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - I. közl.

504 A LONGOBÁRDOK gobárdoknak Jütlandban tartózkodására nézve fontos adatot szolgáltat még a Chronicon Gothanum is. *) Ez a krónika csupán átdolgozása az Origónak a 807- 810 évek tájáról; de tartalmaz sok önálló és becses adatot. A passus, melyre Bluhme hivatkozik, 2

) a következő : »Yindilicus dicitur amnis ab extremis Galliae (Cimbriae helyett) finibus: juxta eundem fluvium in primis habitatio et proprietas eorum fuit. Hic supradictus Ligurius (?) tluvius, Albiae fluvii cannalis (cannales helyett) inundans, et noinen (nomine?) finitur.« О úgy vélekedik, hogy a Lymfjord azon időben összefolyt ama keskeny tengerágakkal, melyeket számos szigetek és a tenger árterei (az u. n. Halligen) képeztek, s melyek az Elbe és Eider torkolatától egész Jiitland északi részéig nyúltak. Egy dolog kétségtelen ; az t. i. hogy a longobárdok azon földterületre, a hol őket legelőször a történetírás megpillantja, nevezetesen az Elbe folyam torkolatához, beköltözködtek. Erre vall minden hagyományuk. Mi sem természetesebb, mint az, hogy elfogadjuk azon, a földrajzi nevek által is igazolt nézetet, hogy legrégibb hazájok Jiitland volt. A góthok, herulok és gepidák traditiói, kik magukat Scandináviából származtatták, idézték elő úgy látszik azt, hogy a longobárdok is szerették e földet bölcsőjüknek tekinteni. II. A germánokat általában vad kék szem, vörhenyes haj, szálas termet, falánk gyomor, melyet hússal és sajttal tömtek meg s erős szeszes-italokkal fűtöttek, jellemezte. Hideg véralkatuk későn hajlott a szerelemre, de annál inkább becsülte a házi tűzhelyet. Mikor nem háborúskodtak, henyélve töltötték idejöket: aludtak, ettek, ittak. Mezítelen testtel egész napokon át hevertek a tűz mellett.3) A szabad természetben szabadon növekedvén föl, a viszontagságok nemcsak testüket edzették. Nemcsak étvágyuk volt telhetetlen, iszákosságuk durva,4

) hanem leikök is megkeményűlt a bajok között s megvetette a veszedelmet. Kegyetlenek lőnek; hadjárataikban romboltak, égettek, gyilkoltak. »A jütek dühétől — mondá egy litánia — ments meg uram minket !« A longobárdokról szintén elmondhatta ezt. Az a római író, 1) Monum. Germ. Hist. Leg. IV. 641—647. 1. 2) Bluhme: Die gens^langob. I. 10 —11. 1. а) Tacitus Germania 17 : Cetera intecti, totos dies juxta focum atque ignem agunt. 4) I', a. 22 : Diem noetemque continuare potando, nulli probrum.