Századok – 1885

I. Értekezések - BARABÁS SAMU: Babenbergi Harczos Fridrik (1230-1246.)

492 BARABÁS SAMU. makacsság e conglomeratumból állott a Fridiik jelleme. Ezek voltak ama fokozatok, melyeken keresztül czéljához — országa függetlenségéhez s korlátlan uralomhoz — jutni remélt. S mi azt mondhatjuk, hogy a czél részben nemes volt. De eszközei megválogatásában Fridrik durván tévedett. Az esztelen nagyravágyás nem ismer határt, s ha gátra talál, bűnt bűnre halmozni kész, hogy czélját érje. Végtelen daczczal hívta ki maga ellen, II. Fridrik császár méltó neheztelését, kinek elnézése az ifjúkor heveskedései iránt félreismerhetetlen. Azt mondja Ficker, hogy a babenbergi fölfelé teljes függetlenségre, lefelé korlátlan uralomra törekedett. S nincs okunk kétkedni benne, hogy ez volt be nem vallott szándéka. Ez szülte volna hát engedetlenségét a császár iránt, és zsarnokságát alattvalói felett. Túlságos önhittség kellett ahhoz, hogy mindezt együtt és egyszerre elérheti. S a babenbergiben ez önhittség nem hiányzott. Pedig fontos érdekek megcsonkításáról, mondhatni megsemmisítéséről volt szó. Egyfelől a császár felségi joga, másfelől az alattvalók jogai forogtak koczkán. Annak elismerését megtagadni, ennek, ha gyarapításával nem is, legalább tiszteletben tartásával lehetett volna csak. De Fridrik durva kézzel fogott e jogok elkobzásához, s ez elbizakodottság érzékenyen boszûlta meg magát, midőn a birodalmi átok végrehajtására küldött császári serget Austria népe szabadítójaként üdvözölte, s egy emberként kelt föl törvényes uralkodója ellen. Hogy nők, leányok estek otromba szerelmének áldozatul, ez erkölcsi életét állítja a história ítélőszéke elé. E jellemvonás Ficker szerint a korral közös. Lehet, de azért a herczeget, valamint kortársait nem menti föl a bűnösség alól. Ama hypothesis pedig, hogy ilyen magaviseletre alattvalói lázadással feleltek volna, alig állhat meg. Olyan korban, melyben az erkölcsi érzés hanyatlása általános, durva szerelmi kaland nem igen lehet ok a támadásra, legfennebb gyújtószikra csak, hogy a felhalmozott sérelmek lángra lobbanjanak. Az országabeli zárdák kirablását nem menti azon körülmény, bogy pénz kellett háborúira, melyeket untalan viselt szomszédaival. És miért? Azért, mert ezek elég udvariatlanok valának Fridriknek országaik belügyeibe avatkozását fegyverrel útasítni vissza. Mert hogy a magyarországi elégedetlenekkel titkon egy követ fújt kezdettől fogva, s az Árpádok megbuktatására azokkal conspirált — kétségtelen. De rajta vesztett. II. Endre 1235-ben hadra kelt ellene, megverte, s lealázózó békére kényszeríté. Ez több volt, semhogy szertelen hiúsága békén tűrhette volna. Boszúra gondolt. Csak alkalomra várt, — s ez nem sokáig késett. 1241-ben újra kiömlik Ázsia Európára. Mongol hordák