Századok – 1885
I. Értekezések - SZEMERE ATTILA: A nemzetgazdaság történetéhez hazánkban a múlt században - II. közl.
470 A NEMZETGAZDASÁG TÖRTÉNETÉHEZ megnyitotta az utat, de kinyitotta lassankint az irigy és haszonleső versenyzők szemét is, kik irigyek az ö octroy-jára és többi kiváltságaikra, a nélkül, hogy ismernék azokat. 2. 1765-ben egy újabb »Magyarországi társulat« keletkezett Triestben, mely 1766-ban egyesült a régi temesvárival, úgy hogy a kettő most egyet képez 600,000 frt tőkével. 3. Hamisan beszélnék Felségednek, ha azt mondanám, hogy a temesvári társaság üzleti működése az első időkben nem járt némi kellemetlenségekkel a Bánát lakóira nézve. De miként vezetni be egy új kereskedést, miként alapítani több épületből álló telepeket s új hajózási vállalatokat s ezenkivül lerontani még a nép előítéleteit is. De 17 65. előtt a társaság ügyletei az alattvalókkal rendeztettek s a két társaság egyesülése, azaz 17 66. óta, a társaság jó üzleteket köt, a nélkül, hogy terhére lenne bárkinek is. Sőt ellenkezőleg, ő tesz jót a földművelő néppel s az az állítólagos egyedárúság, nielylyel vádolják, csak ellenséges versenytársai fejében létezik. 4.1759-től 17 64-ig a társaság folytonos válságban volts kétujjnyira a tönkremenéstől. A nápolyi és olaszországi inség 17 64-ben helyreállította az egyensúlyt s a váratlanul jött nyereség, melyet akkor szerzett, híressé lön és sok versenytársat hozott nyakára, kik mind hasonló terményekkel kereskednek. Az irigység és haszonlesés szelleme az ő oldalukra pártolt, s új tanácsosok, kiket Temesvárra küldenek, a kik nem tudják mily veszedelmes helyzetben volt e társaság 1764-ig, a kik nem tudják mily hitvány ára volt azelőtt a Bánát terményeinek, miként pangott a földmívelés, mily lehetetlen volt a királyi tizedeket értékesíteni ; hallván továbbá egy képzelt nyereség roppant voltáról s vezérelve talán személyes ellenszenv által is, kiabálnak és beszélnek egy nem létező egyedárúság ellen. 5. Felséged kegyesen elhatározta magát, hogy előbb a régi, majd az egyesült társaságnak elad a királyi tizedekből 30,000 mérő búzát, mérőjét 30 krajczárjával. Ez a legfőbb dolog, a mi ellen a társaság ellenségei kikelnek, úgy vélekedvén, hogy a társaság kétszeresen adatja magának a tizedet midőn az év kedvező a kereskedésnek s nem vállalja el, midőn a viszonyok nem alkalmasok, hogy a termények külföldön értékesítetheesenek. Mi sem merészebb e vádnál. így a társaság 1766-ban 30,000 mérő helyett csak 11,7703/8 mérőt, 1767-ben pedig 15,5815 /8 mérőt kapott s így két év alatt 60,000 helyett csak 27,352 mérőt, holott a genuai, livornói és angol árak bizonyítják, hogy 1766., 67. és 68-ban a buzakereskedés nagyon fényes üzlet volt. A társaság e két év alatt a parasztoktól 28,852 mérő búzát vett 1 frt. 10 krjával, összesen 33,853 frt 45 krért s ha az administrativ hatóság a kikötött mennyiségű tizedet kiszolgáltatta volna, ezáltal 19,234 frtot takarított volna meg a társaság, mely 1759-től 1767-ig egyetlen egyszer sem kapott annyi terményt, a mennyihez a szerződés értelmében joga lett volna.
