Századok – 1885

I. Értekezések - SZEMERE ATTILA: A nemzetgazdaság történetéhez hazánkban a múlt században - II. közl.

HAZÁNKBAN A MÚLT SZÁZADBAN. 471 Hogy honnan eredhet az az óriási nyereség, azt is nehéz volna kimagyarázni, mikor a búza mérőjének szállítása Triesztig 1 frt 13 krba kerül. A 6-ik pontban Fremant eonstatálja, hogy a búza mérője a Bánátban 1 frtot, Triesztben pedig 3 frtot ér. Ajánlja, hogy a búza ára mesterséges úton magasabbra veressék, mert ilyen árak mellett a földműves, az állam legerősebb oszlopa, nem élhet meg, ő nélküle pedig egyetlen osztály sem létezhetik. A 8-ik pontban felemlíti, hogy 1766-ban egy nagy árvíznél száz hajó jöhetett segítségre s ez is a társúlat érdeme, mely a szávai útat megnyitotta. Ugyané pontban megjegyzi, hogy bölcsebb dolog volna, ha Carniolia, mely búzáját tengeren át 3 fl 30-on veszi, a bánáti búzát fogyasztaná. Ezt olcsóbban kapná s a pénz sem menne érte a külföldre. A 9-ikben hivatkozik arra, hogy a társaság nemcsak magyar termények kivitelére s idegen szükségletek behozatalára szorítkozik, mert hisz a fiumei nagy dohánygyár s a buccari-i sávolyos vászongyár csupán magyar terményeket dolgoznak fel és 2000-nyi munkása — néhány okvetlenül szükséges velenczei kivételével — mind belföldi. A mémoire írója bírta reá a társaságot e gyárak alapítására az 1764-iki nagy inség idején, de nem hiszi, hogy e gyárak, társaság hasznára volnának, mert évi költségük nem kevesebb 180,000 frtnál ; eddig még alig adhattak el valamit s nem is bizonyos, hogy a jövőben fog-e javúlni a helyzet. Ha a versenytársak tudomásával bírnának e roppant koczkázatnak, majd alább hagynának vádjaikkal. A 10. pontban érinti, hogy a társaság, csak azért, hogy ezeknek megélhetési módot nyújtson a Károly-uti gyarmatosokkal fuvaroztat, bár azáltal, hogy ezek egyfelől Károlyvárosnál, másfelől Verboskonál tovább nem mehetnek, évente 8000 frt tiszta kára van. Ezt ugyan nem teszik a concurrensek. A 11-ik pontban megjegyzi, hogy a társaság roppant sokat károsodott a katonai élelmezésben és a fuvarban, azonfölül 40,000 frtja hever egy gyárban, mely vörös fonalat készít törökös módon Temesvártt, de a melyet be kell zárni fogyasztók híján. Végül dicséri a társaságot, s melegen ajánlja a királynő kegyelmébe. Az emlékirat nagy értékét az adja meg, bogy belőle értesülünk először kissé részletesebben a temesvári társaság dolgairól, mely még Horváth Mihály fennidézett szaktörténelmében is egyszerűen csak megemlíttetik, holott, mint magyarországi kereskedők első egyesülése, bizonyára több figyelmet érdemel. Mint az emlékiratból látható, a társaság üzletei fényeseknek voltak mondhatók. Bármint igyekszik is csökkenteni a társasággal nagyon rokonszenvező Fremant a nyereség nagyságát, azok 31*