Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A Széchyek Murányban - I. közl.

42 ACSÁDY lONACZ király pártján igen jól folyt, II. Ferdinand király még májusban amnestiát hirdetett mindazoknak, kik e bó 30-ig a nádornál, Eszterházy Miklósnál vagy Széchy Györgynél jelentkeznek s hűséget fogadnak. Pár hét múlva keltek a királyi adománylevelek Murány és Lipcse jószágokról ; 1621. jul. 27-én'írta alá Bécsben a király az ide vonatkozó ünnepélyes inscriptionalisokat. ]) Muránynál a király fölemlíti, hogy ez Györgyre, mint Széchy Tamás örökösére már át volt írva. Most a régi adományt megerősíti s 100,000 frtban hagyja nála a jószágot. Lipcsét mint uj szerzeményt 84,000 frtnyi zálogösszegben kapta meg. Egész késő őszig folytatta ámító játékát Széchy az erdélyi fejedelemmel. Mikor Bethlen végre megismerte benne a javíthatatlan árúlót, nem árthatott többé neki. Haragos kifakadásaiuak már kevés értékök volt, mert a béke megköttetett. Nem csupán az árúlásért neheztelt, hanem volt pénzbeli összekoczczanása is Széchyvel. Tizezer aranyat adott volt neki 20,000 frt rézpénzért zálogba. Most az aranyak kiadását követelte tőle. Széchy azonban huzta-halasztotta a dolgot, Ígérgetve, hogy ekkor meg ekkor fizet. Midőn azután a nikolsburgi béke 1621. decz. 31-én Széchyt is megmentette Bethlen fegyveres visszatolásától, kereken megtagadta a fizetést, okúi adva, hogy neki sokkal több kára volt, hogy a szepesi kamra az ő jószágain sokkal nagyobb összegeket szedett be. Sőt azt is állította, hogy Bethlen e tartozást már elengedte neki. Bethlen az »ebnek«, az árúlónak« enyiczlcei jószágát újra lefoglaltatta. 2

) Ezenkivűl minden áron meg akarta hiúsítani, hogy Rozsnyó városa Széchyé maradjon, melyet az még mindig nem adott ki kezéből, noha a király már fél évvel előbb figyelmeztette, hogy a város az esztergomi érseké. A békekötés szerint a Bethlen által lefoglalt papi jószágokat mind vissza kellett adni az egyháznak. Csak Széchy nem akart sem a király rendeletének sem a békeokmány határozatainak eleget tenni Rozsnyóra nézve. Bethlent ez féktelen haragba hozta, mert azt hitte, bogy a király is Széchynél akarja hagyni a várost. Tudtára adta tehát Pázmánynak, hogy ilyesmit nem tűr. Nem engedi, liogy Rozsnyó Széchy kezében maradjon, ha ezer levele is lenne róla. »Lássa ő felsége, ha újabb háborúságot enged kezdenünk az egy nyomorúlt városkának Széchy kezében való adása felett ; az árúitatásért, ha oly igen kedves ő felségénél, contentálhatja mással is.« A béke azonban már megvolt és Széchy fel sem vette többé Bethlen fenyegetéseit. A két év alatt aratott siker még inkább fölhevíté dicsvágyó lelkét. Már az ország egyik leggazdagabb !) Liber Regius VII. 103. tís 106. folio. 3) Bethlen levele a szepesi kamrához 1622. jan. 9. (P. L.)