Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A Széchyek Murányban - I. közl.

A SZÈCHYEK MUKÁNYBAN. 43 főura volt. Most a legfőbb állami méltóságra vágyott. A király után első ember akart lenni az országban s árulásai jutalmáúl a nádorságot követelte. Hogy ezt megnyerhesse, az 1622. soproni országgyűlésen a király érdekeinek egyik legbuzgóbb előharczosa volt s mint Khevenhiller írja, sok fontos szolgálatot- is tett. De a király a jelöltek közé sem vette be, s így ez állástól elesett. Határozottan bizalmatlankodtak benne. Másrészt azonban haragjától is féltek s hogy kiengeszteljék, a király még 1622. május 26-án titkos tanácsosnak, utóbb pedig az ország keletészaki részei főkapitányának nevezte ki. Ennek székhelye akkor, mivel Kassa a hét vármegyével Bethlen kezén volt, Eperjes lett. A királyi kinevező diploma 1622. aug. 27-én Sopronban kelt. A felség »a katonai ügyekben szerzett hosszas gyakorlatáért, kipróbált hűségeért s más nyilvánvaló erényeért »pro supremo et generali partium Regni Hung, capitaneo« nevezi ki, a mennyiben a katonai teendőket illeti. De beiktatása nagyon sokáig elmaradt, ámbár Széchy ismételve sürgette a kamaránál, hogy csináltassák meg a generalis zászlót s hogy nevezzenek ki melléje titkárt. Egy ilyen levélre Hoffmann György azt a jellemző megjegyzést teszi : »In talibus dnus Zechy patientiam habere non didicit.« De tűrnie kellett s a királytól a beigtatás ügyében csak 1623. april 27-én érkezett hozzá értesítés. Az udvar ugylátszik inkább csak hangzatos czímet, előkelő rangot akart neki adni ; hatalmát nem szerették gyarapítani. Még szept. 22-én kinevezték mellé alkapitányuak Eorgách Miklóst, ki tényleg a főkapitányi teendőket is végezte. ') Ismerték Széchy állhatatlanságát s nem bíztak benne. Yolt is rá okuk. Széchy titokban újra összeköttetésbe lépett Bethlennel. A fejedelem tudott feledni. Diplomata volt, a ki hidegen számító észszel igyekezett magasabb czéljai számára felhasználni az embereket. Nem erkölcsi értéköket, hanem hasznavehetőségöket latolgatta. Széchy pedig hatalmas eszköz lehetett kezében s azért mindenkor szóba állt vele, valahányszor ez a fortélyos ember hozzá fordúlt. Téved tehát egyik kitűnő történetírónk, midőn azt állítja, hogy Bethlen a hitszegő magyarországi urak ellen s itt Széchy neve is említve van — »élete végéig tartó haragot őrzött meg szívében.« 2) Széchy vei gyorsan kibékült, ámbár a ravasz ember csakhamar újra kijátszotta. Az érintkezést ezúttal Alvinczy Péter, a híres kassai pap közvetítette. Bethlen Gábornak egy igen érdekes levele maradt fenn ez ügyben. E szerint Széchy 1623. februárban írt neki a már említett zálogadósx) Az eredeti okiratok Orsz. Lev. külömböző gyűjteményeiben. 2) Szilágyi Sándor. Erdélyi Országgy. Emlékek VIII. k.