Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adversariak Bethlen János történetéhez

TÖRTÉNETI IRODALOM. * értette s midőn nem sokára ő is meghalt, Mazarint teljhatalommal hagyta hátra, hogy Richelieu politikáját mind az országban, mind a külföldön bevégezze. Azonban a harmincz éves háború, habár vége felé közeledett, nagy tűzzel folyt. Egy részről a francziák és szövetségeseik közt, kiknek vezérei voltak: Condé, Turenne, Torstenson és "Wrangel, másfelről a császáriak és spanyolok közt, kiknek vezérei valának : Mercy, Gallas és Fuentes. Turenne egész a westphali békekötésig (1648) híven és dicsőséggel szolgálta a királyt. Condé fővezérsége alatt állott, mikor a fribourgi (1644) fényes győzedelmet nyerték, melyben az oroszlánrész Turenne-t illette. Aztán meghódította Philipsbourgot és Mainczot s a herczeg elutazván, ő lett a sereg fővezére, ez időben azonban Mercy egy alkalommal Marienthalnál (1645-ben) meglepte s utócsapatait keményen megverte. A herczeg a főparancsnokságot vissza vévén, Turenue-nek ismét nagyrésze volt a nördlingeni diadal kivívásában. A svédekkel egyesülve megrohanta Bajorországot s Sominerhausennél teljes győzelmet aratott Monteeuculi tábornagy felett. J) A westphali béke Francziaország dicsőségére és a németállamok nyugalmára megköttetett, melyben a legfőbb érdem a franczia diplomatiáé s Turenne és Condé hadvezéreké. Egész Francziaország e két vezért dicsőítette, emlékérmeket vertek tiszteletökre. A Turenne emlékérmén első lapon írva állott: Victoria fractae fidei ultrix czélozván bajor Miksa árúlására, a hátlapon pedig így: Pulso trans Oenum Bavaro MDCXLVIII., értvén ama fényes győzedelmet, mely után Turenne a hűtlen bajorokat az Inn folyón átkergette, s kényszerítette a császárt, hogy a békét azonnal megkösse. Egy oly ponthoz érkeztünk Turenne életében, melyet fekete pontnak szoktak nevezni, értem azt a 4 évet, melyben Turenne is a frondeurökhöz csatlakozott. Francziaországban Mazarin, mint külföldi ember ellen, kormányzása alatt, erős ellenszenv mutatkozott, mely leginkább volt kézzel fogható a Fronde2) nevezete alatt ismeretes lázadás idején, melyet magok a vérszerint való királyi berezegek kezdeményeztek, kik után azonnal következett a résztvevők közt Bouillon herczeg Turenne testvérbátyja és tudván az udvar, hogy Bouillon herczeg elégedetlenségének némi alapja is van, (mert ősi vára Sedan átengedéséért a még Richelieu !) Szerzőnk többször is elő hozván Monteoucnlit, sokkal jobb véleményben vau róla, mint általában magyar historicusaink. 2) Itt is csak azt mondhatom, hogy nem terjeszkedhetem ki a Fronde részletes ismertetésére, melyet mondhatni virtuozitással ad elő, I