Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adversariak Bethlen János történetéhez

442 TÖRTÉNETI IRODALOM. 430 találta egy szomorú csapás. Tesvérbátyja egész életében az elégedetlenek közé tartozott, s így belevonatott a Cinq-Mars-féle összeesküvésbe is. Midőn Turenne egyik legszebb harczát, Perpiqnan megostromlását végezte, akkor érkezett híre, hogy Bouillon herczeget elfogták s jószágait lefoglalták. 1642. jul. 3-án kelt levelében így ír Turenne: »Soha se vettem hírt egész életemben, mely inkább meghatott volna, mint az, hogy testvérem Casalban a király parancsára elfogatott Százszor kértem, midőn Párisból Sedanba mentem, hogy vigyázzon magára, ne elegyedjék semmi olyan dologba, a mi gyanússá teheti.« Minthogy a berezeg a gróf Soisson-féle összeesküvésben is részes volt, (1641-ben) ez úttal csak alig volt megmenthető élete; s'csak is azon az áron, hogy kiváltságairól s Sedan birtokáról lemondott, királyi seregek foglalták el a picziny független fejedelemséget, A Cinq-Mars-féle összeesküvés utolsó volt azok közt, melyeket Richelieu ellen kovácsoltak, mert a bíbornak kevéssel ezután 1G42. decz. 4-én meghalt. Elete hosszú harcz vala s a vér gyakran ömlött e nagy küzdelemben, de ez nem zavarta Richelieu utolsó óráját s midőn az utolsó kenettel látták el : »íme az én bírám — így szólt ő — az én bírám, ki nem sokára ítéletet fog mondani felettem; kárhoztasson el engemet, ha valaha hivatalomban más czélt követtem, mint az egyháznak és az államnak jólétét!« »Majd kétszáz év múlva — írta a bíbornok egyik kortársa midőn az új nemzedékek olvasni fogják új históriánkban, hogy Richelieu a földdel egyenlővé tette Rochelle sziklavárát, hogy az eretnekséget megszűntette s egyetlen szerződéssel harmincz vagy negyven várost megnyert; hogy kormányzása alatt az angolokat megvertük, elűztük, Piqnerolt meghódítottuk, Casait megsegítettük, hogy Lorrain az országhoz csatoltatott, s Alsace nagy része meghódíttatott, a spanyolok levannak verve s szomszédaink mindenikekénytelen elismerni harczi felsőbbségiinket, valljon ezeket olvasva, lehető-e, hogy a bíbornok nevére ne lelkesüljenek?« A következő 1643-ik év máj. 14-én XITI. Lajos is meghalt. Gyenge jellemű, száraz szívű, ragaszkodás nélkül való, szük látkörű, de igazságos ember volt, s fel tudta áldozni kevélységét az állam iránt való kötelességének. A középszerű emberek legritkább erényével bírt, hogy t. i. megnyugodott a lángelme uralkodásában. Hála ez uralkodásnak, a Bourbon monarchia dicsteljes helyet kezd elfoglalni a világtörténetben. Spanyolország uralkodásának vége — kezdődik Erancziaországé. Richelieu derék utódot, Mazarint hagyta maga után. A király nem igen szerette volt miniszterét, de utoljára még is meg-