Századok – 1885
I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adversariak Bethlen János történetéhez
TÖRTÉNETI IRODALOM. 427 tartományok legnagyobb része ismét egyesűit, és a fehérhegyi csata után szorosabb kapcsolat vált lehetségessé a cseh korona tartományaival. Magyarország e történetben mint egyik alkatrész, csak a XVII. század végével, XVIII. század elejével kezd szerepelni, midőn a modernebb államszervezettel, már megszületett az állandó diplomatia, az állandó hadsereg — szóval a közös ügyek. Ezek menete, tényleg befolyást gyakorol Magyarország sorsára, míg viszont, Magyarország belső változásai nem maradnak hatás nélkül a monarchia külső szereplésére. A mi ezen kivűl esik, a legtöbb, a mit már mai napság a tudomány az államok, nemzetek történetébe felvesz, — II. József mulékony, germanizáló korát kivéve, egészen idegen az osztrák történettől, és oly kevéssé tartozik abba, mint nem kell, sőt alig is lehet a Eheinbundnak vagy a napoleoni olasz királyságnak belső történetét az akkori Francziaország történetébe belevonni. Igaz, hogy még igy is véve a dolgot, nem mellőzheti az író, hogy az osztrák állam egyes tagjainak múltjára vissza ne pillantson, mert hisz attól függ, minők voltak azok az egyesülésnél, és mivé fejlődtek az egyesülés után. Csakhogy annak megértésére, minő volt Csehország vagy Magyarország a XVTI—XVlII. században, vagy — nem bánom ! — a mohácsi vész idején : nem szükséges visszamennünk az Árpádoknak vagy Przemyslidáknak korszakára. Szerző máskép fogja fel a feladatot, A Büdinger által kijelölt nyomon halad, és a monarchiát, Magyar-, Csehországot és a német örökös tartományokat értve, három külön épülethez hasonlítja, melyekből az építő mesterek egész sora igyekezett »ein einheitliches architektonisches Werk zu schaffen.« E »Werket« » Ostreich «-nak nevezi. E névben — most már — közjogilag nagy heterodoxia fekszik ; gyakorlatilag azonban, kivált a külfölddel szemben, lehet okokkal támogatni. Még mindig bizonyos geographiai fogalmat képez, mely a magyar korona tartományaira is kiterjed és szerző a jelen kötetben e geographiai fogalom területén képződött nagyobb államalakúlásokkal foglalkozik a legrégibb időtől a stillfriedi ütközetig (1278.). Elmondja Pannoniának, Rhaetianak, Noricumnak, Illyricumnak, Magyarországnak, Csehországnak, Ausztriának történetét, mint Büdinger. Egy pillantást vet a régi Karinthiára, mely csak darabokra tördelve jutott a Habsburgok birtokába és felveszi művébe Tirol alakúlását, talán csak azért, mert az innsbrucki egyetemen professor. A mi Magyarországot illeti, — bár elméletileg véve helyét nem látjuk — örülünk, hogy szerző figyelmét rá is fordította. Szerző nem nagy szabású, genialis felfogású történetíró. Sokkal kisebb ember, mint Büdinger. De értelmes, higgadt, alapos tudós,