Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adversariak Bethlen János történetéhez

428 TÖRTÉNETI IRODALOM. 428 ki tárgyát meg tudja válogatni, és könnyén, folyékonyan el tudja beszélni. Hasonlít némileg Itiezlerhez, kinek bajor története, ugyancsak Pertbesnél, egészen hasonló formatumban jelent meg, mint szerző műve ; az ember tehát önkénytelenül párhuzamot von a kettő közt. Biezler szeiencsésebb tárgyat választott. Egy néptörzszsel foglalkozik, mely idő jártával területéből veszt ugyan, de individualitását, önállóságát mind e napig megtartja. Huber ellenben egymástól nagyon is elütő elemekkel kénytelen foglalkozni, még pedig — a jelen kötetben — oly korban, midőn még az a — helyenként nagyon tág — kapocs sincs még meg, mely őket később mind egy nagyobb keretbe foglalta. Körülbelül annyi helyen, a mennyit Itiezler a bajor néptörzs külső és belső fejlődésének 1180-ig szentelhet: Hubernek három fajról, németről, magyarról, szlávról, majdnem a XIII. századnak végéig terjedő időszakról, kell értekezni. Hogy mégis sokat mond, hogy a külső történet teljesen nem absorbeálja, hanem még jut ideje és módja a belső fejlődésre is vetni egy-egy pillantást ; hogy megáll lliezler mellett, sőt azt elbeszélésének gyorsabb, élénkebb menetével, felül is múlja: az nem csekély jele tudományának, történetírói tapintatának és megérdemli teljes méltánylatuukat. Nekünk egyébiránt nincs szándékunk a munkával, mint egészszel foglalkozni ; csak a magyar történetre vonatkozó részeire vetünk egy futó — nem is tüzetesen bíráló, — pillantást, mert abból — kimondhatjuk — mi magyarok is, sokfele tanúiságot és okúlást meríthetünk. Szerző a jelen kötetben, mint már említők, a stillfriedi ütközetig megy le. Ez ideig tárgyalja a magyar történetet is. Szól tehát úgyszólván az egész Árpádházi korszakról. E korszak politikai történetének felderítésére, problémainak megoldására nálunk, Katona óta, vajmi kevés történt. Fessier követte Katonát; Szalay és Horváth Mihály nagyrészt Fessier nyomdokain járnak, legfeljebb itt-ott szúrnak közbe egy-egy nagyon is feltűnő, és újabb forrásokból merített eseményt. E korszaknak úgy szólván megvan a maga conventionalis históriája, melyet senki sem mer, senki sem tart szükségesnek megbolygatni. "Vegyük példáúl csak, hogy annyi oklevél, és új adat mellett, a hazai írók közül még senkisem tisztázta a kérdést : hányszor és mikor került törésre a dolog IV. Béla és fia István közt ? Némi szégyennel kell megvallanunk, hogy, szerző, ki már jelen müve előtt — nem rég — foglalkozott az Arpád-korszak némely homályosabb kérdésével,1) e tekintetben többet tett hazai íróinknál. Vizsgálta az Imre és ]) Studien über die Geschichte Ungarns im Zeitalter der Arpaden« 1. Századok 1884. 159. és к. 11.