Századok – 1885

I. Értekezések - Lg. ÓVÁRY LIPÓT: Hazai állapotaink a mohácsi vész előtt - I. közl.

A MOHÁCSI VÉSZ ELŐTT. 401 a főpapok közt akadna is ily férfiú, ez vagy mert állását Szalkaynak köszöni, nem érez magában elég bátorságot az ellene való nyilt föllépésre, vagy saját gonosz élete miatt kénytelen szemet hányni a kormány hazafiatlansága előtt. A mi végre a köznemességet, a nemzet zömét illeti, azt Burgio három részre osztja fel. Az egyik rész, úgymond, hadviselő emberekből áll, kik a főurak zsoldjában a végvidéken katonai szolgálatot teljesítenek. Ez a nemesség legjobb s legmerészebb része, de a szolgálatadó főuraktól függvén, csakis azok eszközeiül tekinthetők. A másik részhez azon nemeseket sorozza, kik otthon ipart s kereskedést űznek, városba vagy országgyűlésekre nem járnak, hanem szavazati jogukat a megyék által választott követekre ruházzák. Harmadik része a tiszteletben álló gazdag köznemesekből áll, kik igaz szívvel óhajtják a haza javát, de kik ismét 8—10 főszóvivő vezérlete alatt állanak. E szóvivők közül dicsérettel emeli ki a nuncius Yerbőczy Istvánt, Paksi Jánost, Artándi Pált, s Pöstényi Gergelyt. De ezek is, úgymond, mind a főurak intéseire hajtanak. Burgio érdekesen írja le ezután, miképen szoktak végbemennni a rákosi országgyűlések. Összegyűlnek, úgymond, nyilt mezőn az összes megyék követei, számos nem követ nemes ember által kisérve. A főurak rendes szolgáikon kivűl szintén nagyszámú köznemest visznek magukkal a Rákosra. Itt aztán szabad a szó. Beszélhet mindenki, a mit akar ; és a legnagyobb zűrzavarban halljuk hangoztatni a főurak által eleve kiadott jelszavakat. A gyűlés nem tarthat tovább két hétnél, s a határidő elteltével a sok kiabálásban elfáradt nemesség a gyűlésen tárgyalt ügyek végelintézését néhány felhatalmazottra bízván, többnyire rebus infectis, hazatér. A felhatalmazottak pedig kiegyezkedvén valahogy az országtanácsosokkal, elvégre is az történik meg, mit ezek akarnak. Burgionak az 1525. rákosi és hatvani gyűlésekről írt napló jelentései ismeretesek. Eölemlítendőnek tartom azonban Burgionak a hatvani gyűlés határozataira nézve tett s a gyűlési napló kíséretében írt jelentésében olvasható következő megjegyzését. »Ez mind igen szép dolog volna, ha tényleg s nemcsak látszólag volna úgy. Mert mindaz a mi Hatvanban történt, nem egyéb, mint egy Lajos, Mária, Szalkay és Zápolyai J ános közt Budán előre kifőzött s Báthory, Várday és Sárkány megbuktatására irányúit terv kivitele« ; és attól tart Burgio, hogy Zápolyai János most a neki jutott Ujlaky-birtokokkal oly hatalomra fog vergődni, hogy Yerbőczy és Szalkay segítségével módjában álland a trónt is megszereznie ; és ha névleg nem is lesz királylyá, oly ember ülvén a trónon, mint Lajos, tényleg mégis ő lesz az ur; sőt hallotta combinátióba hozni azt is, hogy Lajost elküldik uralkodni SZÁZADOK. 1885. V. FÜZET. 2G