Századok – 1885

I. Értekezések - SZEMERE ATTILA: A nemzetgazdaság történetéhez hazánkban a múlt században - I. közl.

hazánkban a múlt században. 389 zetgazdaságot tudománynak, tanait oly czéloknak, melyeket elérni csak hosszú és szakadatlan munkaárán lehet. A XYIII-ik század második felében már vannak physiocratáink, kik a népek jólétének forrását csakis a földben s az őstermelésben látják, vannak s pedig ezek vannak többségben •— kik a mercantilismus elveinek hódolván, a forgalom élénkségéhez arányítják egy nemzet vagyonosodását ; vannak kik- a bécsi Sonnenfels populationistikus tanait ismerve el egyedül helyeseknek, minden áron arra törekesznek, hogy a népesség szaporíttassék, úgy vélekedvén, hogy mennél több a kéz, annál több a munka s annál gazdagabb a nemzet. Smith Adám, az apostol, már él és működik, de tanításairól még nem igen tudnak semmit, a mi az adott körülmények közt teljesen fölösleges is volna. Sőt bátran mondhatjuk, hogy fölösleges volt mind a többi theoreticus álmadozás is, midőu a legszebben, leghelyesebben levezetett elvek gyakorlati kivitelével érczfalként állt szemben a rosszakaratú Commerzienrath, s a jóakaratú, de téves elveket valló királynő hatalmas egyénisége. Ez a tisztán látható jóindúlat jobban vértezte őt bárminél s teljesen hozzáférhetetlenné tette a capacitatióra. Lett légyen Nádasdy a bán, avagy Pálffy a fejedelemi nő által atyjaként tisztelt ősz barát, ebben a dologban még az ő súlyos szavuk is köszönettel fogadott, de a priori félretett tanács volt. Ez a tendentia : Magyarországot tisztán az őstermelésre szorítani s a német tartományok gyarmatává tenni, csakhamar nyilvánvaló lett egész Európában. A gyarmatoknak, legyenek bár jövedelmi forrásaik a legkétesebb természetűek, mindig igen nagy közönsége van az emberiség bizonyos osztályában. Sőt mi több, mennél hézagosabbak az informatiók, melyek közszájon forognak, annál nagyobb a vállalkozók serege, ez ismeretlen tájakat felkutatni, kincseit kiaknázni, felhasználni. Magyarországról közgazdasági, ethnografiai és statistikai tekintetben akkor alig tudtak többet a semminél. Ha a Kákóczyharezok idején vagy a »Moriamur« jelenet után beszéltek is nyugaton egyet mást Magyarországról, ez csak olyan obsitos-stylusban történhetett s hazánk határain túl, az általános fogalmak szerint, a világ vége vagy az óperenczia következett. A mult