Századok – 1885

I. Értekezések - SZEMERE ATTILA: A nemzetgazdaság történetéhez hazánkban a múlt században - I. közl.

390 A NEMZETGAZDASÁG TÖRTÉNETÉHEZ századbeli franczia. angol stb. meséskönyvek tanúságot tehetnek róla, hogy a magyar királyfiak és királykisasszonyok úgyszólván mindennapos összeköttetésben voltak Tündérország lakóival, melynek legközelebbi szomszédjai valának. Ilyen ismeretek mellett nem csoda, ha az európai háborúk lezajlása után, midőn az egész continensen, a múlthoz hasonlítva, meglehetős békés állapotok uralkodtak : Magyarországról egyszerre mint tejjel-mézzel folyó Kanaánról kezdtek emlékezni, hol müvelés nélkül terem a föld, mázsaszámra adják a bányák a nemes érczet. mig a hegyek lejtőin igazi kanaáni fürtökből sajtolják az aranyszínű, aranyat érő bort. Ez a felfogás, párosulva a létező politikai viszonyok felületes ismeretével, csakhamar idevonzott egy egész sereg kalandort Európa minden nemzetéből. Kalaudor több és eszesebb pedig alig volt akár azelőtt akár azóta, minta Xyni-ik században, mely fel- és letűnni látta Giuseppe Balsainot, Seingalti Casanovát, St-Germain grófot s a másodrendű iparlovagok egész légióját. Nem is voltak ezek olyan közönséges Industrieritterek, a minőkben korunk bővelkedik, de volt bennük valami a régi chevalier errant-ból s a XVIII-ik század encyclopedikus bölcsészéből. Voltak eszméik, elveik, meggyőződésük s igen gyakran feláldozták az anyagi hasznot az erkölcsi sikerért. Más szóval ők a kihasznált társaság pénzével nem elégedtek meg, de számot tartottak az áldozatok hálájára és elismerésére is. A rajból, mely ekkoriban Európában felszállt, jutott Magyarországra is. Helyesebben szólva Magyarországot csak működésük teréül választották, de főhadiszállásuk Bécsben, az udvar körül volt, mert ők hazánkat nem csak a saját beleegyezésünkkel, de még akaratunk ellenére is akarták boldogítani. Volt e derék kalandorok közt mindenféle rendű, rangú és nemzetiségű. Ha a kalandor néven nevezzük őket, ezt korántsem alkalmazzuk lealacsonyító jelzőként, mert hisz ők végtére nem tettek egyebet, mint hogy eszmékkel jártak házalni s miután ez időtájt Európa fejedelmei közt nagyon divatba jött a tanúlási vágy, ők egész észszerűen fordúltak oda, hol eszméiket leginkább értékesíthették, t. i. az udvarokhoz. Intézmények, új alkotások, fontos rendszabályok nem tartották fenn e derék férfiak emlékezetét. Minden, a mi tőlük reánk