Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A Széchyek Murányban - I. közl.

30 ACSÁDY 1GNÁCZ. korszak nyilt meg, mely megadta az alkalmat épen úgy a nagy és nemes, mint az önző és gonosz szenvedélyek kielégítésére. A XVII. század elején Magyarország és társadalma, mint egész Európáé, sajátságos képet nyújt. A protestantismus már elvesztette bódító erejét ; az előző ötven év alatt hihetetlen gyorsasággal terjedt s a meglepett kath. egyház nem bírta haladását megakasztani. A főurak roppant többsége, úgyszólván az egész nemesség s vele a jobbágyság nagy tömege, melynek lelki üdvéről a földesúr tetszése határozott, az új hit híve lőn. Végre azonban a kath. egyház összeszedte magát s megínditotta a revindicate nagy hadjáratát európaszerte. Vészt jóslóan köszöntött be az új század mindenütt ; már éltek mindazok, kiknek a sors a közelgő európai vallásos küzdelmekben szerepet juttatott. Angliában már megszületett Cromwell, a puritán hadvezér és apostol s 1 ß05-ben a hirhedt lőporösszeesküvés egyik ijesztő előhírnöke volta közelgő viharoknak. Francziaországban 1610-ben esett orgyilkos áldozatává a lovagias IV. Henrik, a türelmesség utolsó nagy képviselője hazájában, melyet halála évtizedekre a polgárháború és pusztító belső betegségek zsákmányává tett. Németországban már jelentkeztek komor előhírnökei a harmincz éves háborúnak, mely államszervezetét, hatalmi viszonyait, társadalmi tagolatát gyökerestől felforgatta. Nehéz, véres, küzdelmes napok virradtak Európára,. A fanatizmus mindkét táborban feltámadt; a vallás nevében megkezdődtek azok az öldöklő háborúk,melyek nagy nemzeteket és viruló államokat végenyészet szélére juttattak. S mégis az a mély, a szívet, lelket átható vallásosság, mely a tizenhatodik századot jellemzi, a XVII-ikben romlatlanúl már csak az angol puritánoknál maradt fenn. A többi nemzetek irányadó társadalma bármi szenvedélylyel küzd is a vallás lobogója alatt, a nélkül, hogy észrevenné, egyre jobban a politikai és állami eszmék befolyása alá kerül. A franczia nemesség legnagyobb része a XVI. században még protestáns, de a XVJI-ben már katholikus. Önzés, magánérdek bizonyára szerepet játszottak с változásban. Mint ott, ugy nálunk is, élelmes, ravasz, erkölcstelen emberek — és ezek közé tartozott Széchy György — kiaknázták e zavaros, átmeneti viszonyokat. De mégsem egyedül ez önzö indokok szüleménye a nagy fordúlat, mely a valláspolitikai helyzetben beállott. A politikai kényszerűség érzete, az állami és nemzeti öntudat fölülkerekedése épen úgy hozzájárúlt az átalakúláshoz. A magyar főnemesség egészen azon a változáson ment át, mint a franczia. Forgách és Pázmány bibornok nem tisztán a rábeszélés, a szellem eszközeivel térítették vissza a protestáns aristocratia nagy részét. Jutalmak, az udvari kegy, czímek, méltóságok, jószágok adományozása könnyítették meg munkájúkat.