Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A Széchyek Murányban - I. közl.

A SZKCHYKK MURÁNYBAN. 29 maradt fogva. Ügy látszik atyja ösztönzésére a magyar seregek körűifogták és megostromolták a török erődöt s kiszabadították a benne sínlődő magyarokat. Az ifjú Széchy »ráró-szárnyon járó hamar lovak«-on töltötte napjait kétségkívül azután is. Ily életmód mellett a tudományoknak nem sok időt szentelhetett. írás, olvasás, némi magyar és latin nyelvismeret s a vallástan elemei kielégítették ama kor átalános műveltségi szükségleteit. A ki többet akart, az külföldön iskoláztatta gyermekeit. Itthon csak később teremtette meg Pázmány Péter az intézetet, melyben a főúri ifjúság nemcsak alaposabb, hanem finomabb, előkelőbb nevelést is nyert. Hogy Széchy György oly nevelésben nem részesült, azt egész életpályája elárúlja. A kard embere volt s hogy a tollat nem szívesen forgatta, azt sejthetni abból is, hogy számos magánlevele közt, mely eddig előkerült, egyetlen egy sincs olyan, melyet sajátkezűleg írt. Legbizalmasabb levelezéseihez is titkárát vagy valami hű emberét használta s maga csak nevét írta alá. Egyébiránt a XVI. században inkább a gyakorlati ügyességek elsajátítása volt fontos. Lovagolni, kopjával, karddal, puskával bánni, a testet minden fáradalom elviselésére izmosítani, a lelket merészszé, rettenthetetlenné fegyelmezni volt a fődolog, s ehhez legjobb tanintézetül az élet vitézlő iskolája szolgált. Az ilyen iskola sok szép férfias erény fejlesztője volt. Az önérzet, a bátorság, a feláldozás és halálra szántság gyarapodott a létért való nagy és szakadatlan küzdelmekben. De közönségesebb természeteknél, melyeket a hit és erkölcs tanai nem eléggé fegyelmeztek, a vitézlő iskola sok durva, nyers vonást, jellembeli fogyatkozást is nagyra növesztett. Kegyetlenség, ravaszság, az emberi és erkölcsi szempontok mellőzése, a versenygés fejlesztette zabolátlan önzés, az örökös zsákmányolásból származó telhetetlenség és prédaszomj, az adott szó szentségének elhalványúlása szintén ez életmóddal fejlődtek. E vitézlő iskola, a gyakorlati élet e nehéz tanfolyama rányomta sajátos bélyegét Széchy György egész egyéniségére. 1605. óta találkozunk nevével gyakrabban, s az a húsz évi pálya, melyet ez időtől kezdve váratlan és megrendítő haláláig megfutott, örökös tevékenység ideje, a dicsvágy és az önzés szellemétől sugalva. A Bocskay-mozgalom hozza őt felszínre. Az idő, mely e nagy szabadságharczczal beköszöntött, megtalálta benne emberét. Elszánt, dicsvágyó, eszközeiben nem válogatós embernek való den valószínűség a mellett szól, hogy itt Istvánffy az ifjú Széchy Györgyöt, Tamás fiát érti, mert mikor Istvánffy munkáját megírta, már csak egyetlen Széchy György, és pedig az ifjabb élt, s lia az író nem öt gondolta volna, azt bizonyára föl is említette volna.