Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A Széchyek Murányban - III. közl.

A 8ZKCIIYKK MUltÁN YISAN. 221 az erdélyi fejedelem alatti megyékben is ingatlana. Ha ez maga sok kellemetlenséggel járt, még több gondot, bajt okoztak neki a nagy családi pörök, melyekkel rokonai megtámadták. A terebesi birtoktól, a Homonnay-jószágtól elütötte öt maga az országgyűlés. Az 1625. soproni országgyűlés 44. czikkelye elrendelte, bogy Barkó és Terebes várait, továbbá Zemplén városát, melyet Széchy György a békeokmányok ellenére lefoglalt s jogtalanúl birtokolt, az özvegy záros határidőben adja vissza, s ha ezt nem teszi, a nádor rendes per útján kényszerítse reá! Ugyanez időben más nagy pörbe keverték sógorai. A Széchy testvérek jogot formáltak birtokai egy részére. Noha a perlekedés már akkor, mint egyik nádor mondotta, nagyon is költséges mulatság volt, a rokonok közti vagyoni perek tömegesen fordúltak elő. Nyakra-főre perlekedtek ; szülők és gyermekek, após és az özvegygyé lett meny, de főleg a sógorság közt folyt örökös perpatvar s alig fordúltelő haláleset, melyet egy csomó pör ne követett volna. A legvilágosabb végrendeleti intézkedések s ezek külön megerősítése a király által nem vették elejét a perlekedésnek s az élete végéhez közeledő atya leglelkiismeretesebb és legóvatosabb rendelkezései sem bírták az összekocczanást örökösei közt meggátolni. Egyrészt a kor ingadozó jogérzete és zavaros jogfogalmai, másrészt a nehézkes bírósági eljárás, s végűi a politikai tekintetek, melyek a pörök eldöntésénél igen gyakran mérvadókká váltak, bíztatásúl szolgáltak a pörök megindítására. És valóban azon idő embereinek a hadakozás és a mértéktelen borivás mellett egyik legfőbb szenvedélye a perlekedés. Széchy né sem jutott ki belőle soha. A nagy per, melylyel sógorai megtámadták, részint Bécsben, részint Eperjesen folyt. Bécsben az özvegy egy kiváló ügyvéd közvetítését vette igénybe. Különösen sógora, Mihály nem hagyott neki nyugtot. Dénes, a későbbi gróf, szintén perben állt vele. Balog várát el is perelte tőle a rokonság, de férje saját nagy szerzeményeit az özvegy mind megtudta menteni övéi számára. Megvédte gyermekeit, de nemcsak anyjok, hanem parancsolójuk is volt. A serdűlő leányoknak a kissé komor puritanus, csaknem kolostor-szerűen egyhangú murányi életet az »öreg aszonyok« tették kissé változatosabbá. Ez asszonyok segédkeztek Széchynének a háztartás vitelében, a gyermekek nevelésében. Oten-hatan is voltak ily asszonyok Murányban, ámbár nem mindig lehetett alkalmasat kapni, főleg mivel Széchyné kissé válogatós is volt. Gyakran sok fejtörésébe, gondjába került, míg kedvére valót talált. 1640-ben, mint Péchynek írja, nagy hiányát érezte még »egy becsületes, emberséges asszonyállat«-nak. Otthon — írja — Göimh'vármegyében találna ugyan eleget, »a ki nem udvarunkba