Századok – 1885

Könyvismertetések és bírálatok - BARABÁS SAMU: Irodalom- és műveltség-történeti tanúlmányok a Rákóczi korból írta Thaly Kálmán ism.

TÖRTÉNETI IRODÁT,ОМ. 169 Alsó-Pannoniában, hol később az Árpádok birodalma emelkedett« (24. 1.) Ez csak növelheti érdeklődésünket, mert »a nagy pandektista látta, sőt előmozdítá ama culturát, mely a dunántúli kerület jóllétét megalapítá minden időre.« A mű három részre oszlik. Az első (1—45. 1.) a jogtudós pályáját írja le nagy gonddal gyűjtött, történeti érzékkel válogatott és csinosan földolgozott adatok alapján. Figyelemmel kisérhetjük itt a kiváló mester életét nyilvános pályája kezdetétől , midőn, tanúimányi évei befejezése után, a germánok és dákok elleni táborozásokban vesz részt, mint önkénytes. Ez a katonai életmód a jogtudós működésére is hatással volt, mert »irányán később is meglátszott a katonai szabatosság, határozottság és parancsoló természet.« A katonaságból kilépett Marcellus mint jogi tanácsadó (respondens) telepszik le Rómában s »mint eszes, becsületes, szorgalmas jogtudós hamar hírre tett szert.« Majd (Kr. u. 150. körül) a fejedelem (Ant. Pius) tanácsába hívatik meg s fölötte érdekes V. művének az a részlete, mely Marcellus, mint consiliariusnak üdvös, humánus szellemtől áthatott befolyását vázolja. Leírja szerző Marcellus közpályájának további folyamát, ki mint praetor, consul, majd mint Alsó-Pannonia kormányzója szerepelt. Látjuk ezután a derék Marcellust, mint a britt lázadók legyőzésére két ízben kiküldött hadvezért, »kinél különb vezért nem is küldhettek az elbizakodott barbárok megfékezésére.« Marc Aurél halála és Commodus trónra lépésekor »Marcellus pályájának alkonyata is váratlanúl besötétedett.« »Dicsősége majdnem életébe került« »A kormányhatalomtól búcsút véve, a vértanúságot nem keresve, bölcsészeti nyugalommal vonúlt a magányba« s a »jog művelését folytatva, rég nem látott Themise felé fordúlt.« »Neki köszönte nagyságát és azt, hogy polgártársainak szolgálhatott. Neki szentelte utolsó idejét is.« Nemsokára (187. körül Kr. u.) életét is befejezte. A második részben (46—136. 1.) Marcellus művei, jogi tanúlmányai és az utókorra gyakorolt befolyásának fejtegetésével találkozunk. Bemutatja s érdekes mutatványok segélyével világítja meg szerző, Marcellus mindenik ismert munkáját ; ezek után föltűnteti, hogy mily mély nyomokat gyakorolt az ő befolyása az utókorra. A »Marcellus bölcsészete« czímet hordozó III. Rész (137 s köv. 1.) tulaj donképen a stoának a classicus jogtudományra és különösen a Marcellus működésére gyakorolt befolyását tárja elénk. Szerző fejtegetései mutatják, mily odaadással gondolkozott e kérdés fölött. Az egész mű megfelelő befejezésre talál ama jellemző megjegyzésekben, melyekkel szerző a Marcellus rend-